szerelem – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Sun, 07 Oct 2018 06:57:10 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 MEGJELENT A NŐI ALAK! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/megjelent-a-noi-alak-creepypasta/ Sat, 04 Feb 2017 14:15:25 +0000 http://creepypasta.hu/?p=150 New Yorkban történt az eset…elég érdekes story. Volt egy Catrin nevű lány, aki 17 éves volt és beleszeretett egy 25 éves fiúba. Ellenezték a szülei, a barátai bolondnak tartották, de a lányt ez nem igazán érdekelte. Az sem, hogy a James nevű férfi nem verte nagy dobra ezt az egészet, jobbnak látta, ha szimplán úgy tesz, mint ha nem is venné észre a lány célzásait, ami nehéz volt ugyan, mert minden reggel együtt buszoztak és ezen a délutánon Catrin kávézni hívta el.

Természetesen nemet mondott, mert nem akarta, hogy rossz véleménnyel legyenek róla, és egyébként sem keltette fel az érdeklődését a lány, aki viszont mindig a legcsinosabban próbált megjelenni neki. Az egyik reggel szokatlan dolog történt, a reménnyel teli lány boldogan lépkedett a buszhoz és hatalmas meglepődöttséggel tűnt fel neki, hogy a férfi egy nő kezét fogja.

A kislány úgy érezte eltört benne valami. Fel sem szállt a buszra, hazarohant, órákon keresztül zokogott az üres házban. Majd jobbnak látta,ha végez magával. Megfogott egy nagy kést, szíven szúrta magát és egy hatalmas sikítás közben zuhant a földre. A szülei rémülten találtak rá a konyhában, nyitott szemekkel és szájjal, szemeiből, szájából és orrából is patakokban folyt a vér. A kést kezével még erősen szorította, szinte megmeredt rajta a keze. A borzalmas esetet a hírekben is leadták és mikor a férfi megtudta, a bűntudat egész éjjel emésztette. Kérdezgette a barátnője, hogy ugyan mi baja, kije volt az a lány, miért nem eszik miért ideges, de csak annyit mondott, a munka miatt van. Egy nap James-nek levele érkezett, a halott lány neve volt a feladónál. Megrémült, de rájött, hogy egy búcsúlevél, amit 2 nappal ezelőtt adtak fel.

A következő szerepelt benne: “Kedves James! Sosem lehetünk már együtt, és nem is foglak zaklatni soha többé, ígérem. Remélem ez a nő tényleg szeretni fog téged és nem vesz hülyére. Nem bírnám elviselni, hogy vele keljen látnom téged, ezért inkább végzek magammal. Csókollak: Catrin” A férfi, úgy gondolta beledobja a levelet a kandallóba, nehogy a nő félreértésnek vegye és összevesszen vele. Bele is dobta, ám akkora hatalmas tűz kerekedett ki a kandallóból, hogy meggyulladt a szőnyeg. Hirtelen vízért szaladt, szerencséjére Elizabeth nem volt otthon. Rohant a vízért és mire  visszaért háttal állt neki egy hatalmas fekete menyasszonyi ruhás nő, akinek a háta végéből egy kés állt ki. Majd hirtelen eltűnt.

A tűz is elaludt. Bemagyarázta magának, hogy csak látta az egészet, megbolondult, még orvoshoz is elment. Az egyik este úgy gondolta, hogy a téboly elkerülése miatt most már vesz egy csokor rózsát a nőjének és megkéri a kezét. Ékszerüzletbe is ment, és megvette a leggyönyörűbb fehérarany gyűrűt egy hatalmas fekete gyémánttal a közepében. Arról fogalma sem volt, hogy az ékszerésznek a szülők eladták a halott Catrin gyűrűjét. -Kicsim megjöttem! -Jaj…úgy vártalak…nem fogod elhinni mi történt velem…mikor az ágyunkat takarítottam mert véletlenül ráöntöttem a vörösbort, valaki ott ült az ablakban…egy nő…nem tudom, hogy megbolondultam, vagy csak a szemem káprázik…. -Jaj szívem ne nézz annyi horrorfilmet. -Nem is szoktam horrort nézni… -Szeretnék kérdezni valamit. -Igen? -Hozzám jönnél feleségül? A nő könnyeivel küszködött a boldogságtól…az ablakpárkányon ülő hölgy is a könnyeivel küszködött…ő azonban dühös volt…nem boldog. Elizabeth igent mondott, ezt pedig az ágyukon meg is ünnepelték.

Mikor Elizabeth eközben pont az ablakot látta, látta, hogy a nő még mindig ott ül. És hátrafordult, fekete szemgödreiből folyt a vér, és azt suttogta: “Sosem lesz a tiéd te kurva. Nem szeret.” Elizabeth lelökte magáról Jamest és zokogni kezdett. -Mi a baj kicsim? -James én ezt nem bírom, megőrültem…teljesen…az a nő…az a kislány aki meghalt… -Kicsim…hagyd Őt… -James mi közöd volt hozzá? – Üvöltött – El kell mondanod! Tudnom kell! -Kicsim semmi közöm nem volt hozzá épp ezért mert fiatal… -Persze! Nem mi…azért lett öngyilkos mert velem vagy! -Kicsim ez nem igaz…ez egy őrült és zavarodott kislány volt, előbb utóbb úgy is megtörtént volna… – hátradöntötte a nőt és szeretkezni kezdtek. Mikor a nő volt felül hirtelen megjelent a női alak, kitépte a szívéből a kést és hátbaszúrta vele a lovagló nőt. 3 késszúrással végzett vele, majd a torkát is elvágta.

James rémülten nézett szembe a szemgödrein vérző nyitott szájú, hatalmas fekete ruhás hölgyre, aki hosszú körmeivel simogatta a férfi hasát és karcolgatta. -Szeretlek. – suttogta – Ez egy álom. -Ó dehogy álom – kacagta. – Megmutassam mennyire nem az? – meg akarta csókolni a férfit, aki lelökte magáról. Szeméből még jobban folyt a vér. A férfi azonban egy dologra nem számított… – Rendben James…csak ennyit akartam. – körmeit a férfi hátába eresztette, majd lefelé kezdte húzni őket. James-en 3 hatalmas karomnyom maradt. -James-James…ha 3 évvel idősebb lettem volna már velem lettél volna, látod? A férfi nem tudott válaszolni, egy életre sokk alá került, megnémult és a történtek után gyilkossággal vádolták majd elmegyógyintézetbe csukták…Catrin ott sem hagyja őt békén…A kor csak egy szám. Te pedig aki ezt olvasod…nem tudhatod kit utasítasz el.

Írta: Völgyi Szandra

]]>
ÖRÖKKÉ… #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/orokke-creepypasta/ Mon, 21 Nov 2016 14:31:28 +0000 http://creepypasta.hu/?p=90 Emlékszem még az arcára amikor eljött az a hideg, decemberi délután amikor úgy döntöttem hogy jobb lesz ha közös utunk megszakad.

Megvetés és fájdalom ült ki könnytől csillogó szemén.
Nyakában még mindig lógott az a nyaklánc a fél szívet formáló fém színű medállal, bele gravírozva hogy “örökké “.
Másik fele a medálnak pedig nálam pihent, ugyanazon felirattal.
Láttam rajta az utálatot amit felém táplált.

Nem szólt hozzám semmit.
Csak egyre gyorsuló léptekkel, visszatekintés nélkül, eltűnt a ködös városi horizonton.
Akkor láttam őt utoljára.

Minden közösségi oldalról eltűnt, telefonon elérhetetlen lett.
Mintha megszűnt volna létezni.
Az aggodalom, vagy a bűntudat,vagy talán mindkettő miatt kerestem talán oly sok ideig s oly sokszor….Már nem tudom.

Napokból hónapok, hónapokból évek lettek.
A múltba veszett az a bizonyos nap.

De eljött egy másik amit soha nem fogok elfelejteni.
Postaládámból egy sima, egyszerű, fehér kis borítékot szedtem ki.
Amikor kibontottam,szívverésem felgyorsult.
Egy fekete, műbőr szíjas nyaklánc volt benne a fél szívet formáló medállal, rajta pedig az állt kopottan hogy “örökké”.
Továbbá volt még egy papír cetli is a borítékban amire ismerős betűkkel annyi volt írva:

“Keresni foglak.”

A nyakláncot és a papírt visszatettem a borítékba.

Olyan érzések és izgalom kavargott bennem mint amikor az első találkozóra készültem vele.
Csak mégis fura volt. Volt valami aggasztó és rossz érzés is ezek mellet.

Számítógép elé ülve, látom hogy az új üzenetek között van egy számomra ismeretlen feladótól származó is.
Csak egy Szia.

Az illető profilképe egy hidat ábrázolt, adatai között csupán annyi szerepelt hogy nőnemű.
Vissza írtam hogy kiderüljön az illető kiléte.
Csak annyit írt hogy:
“Találkozzunk még egyszer! Csak utoljára! Ott és úgy mint régen.”

Éreztem hogy Ő az.
Ezután semmilyen üzenetemre nem kaptam választ tőle.
Mintha tudtam volna belül hogy hova is kell indulni azonnal.

Késő délután volt.
Már sötétedett is mikor odaértem hol első randink volt még évekkel korábban.
Egy fákkal sűrűn ültetett park és az a bizonyos pad.
Rágyújtottam és vártam. Nem tudtam hogy mire, de éreztem hogy várnom kell.
Egyszer-csak közelgő, ismerős lépteket hallottam, majd megláttam Őt.
Pár méterre megállt tőlem, Arca sápadt volt, tekintete üres, ruhája viseletes.
Már amennyire ki lehetett venni az utcai lámpák sárga fényében.
Bármennyire is megakartam szólalni, nem tudtam. Mintha ledermedtem volna.

Felemelte a fejét majd a szemembe nézett.
Azt a szót ordibálta felém olyan fülsértő hangon s olyan hangosan amit annyiszor mondtunk egymásnak mindig.

“Örökké!!!”

Majd elrohant s eltűnt úgy, ahogyan megjelent.
Dermedtségemet az ijedtség váltotta fel.
Soha nem féltem még annyira.
Nem tudtam hova tenni a dolgot.
Szinte futottam hazáig.

Hazaérve fogadott az,ami miatt felejthetetlen lett az a nap.
A rejtélyes illetővel folytatott beszélgetés a közösségi oldalról teljesen eltűnt, mint ahogy a profilja is.

A kapott boríték még mindig ott pihent az asztalomon.
De mikor újra belenéztem nem volt benne se a nyaklánc,se a papírka.
Csak egy összehajtott újságcikk kivágás az előző napi kiadásból.
Amikor elolvastam,megfagyott bennem a vér.

“Fiatal lány vetett véget életének.
A holttestet a helyi völgyhíd alatti parkban találták meg.
Vélhetőleg a híd tetejéről ugorhatott le az éjjeli órákban eddig ismeretlen indíttatásból.”

]]>