szellem – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Mon, 02 Apr 2018 02:29:59 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 A FEKETE CADILLAC #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-fekete-cadillac-creepypasta/ Fri, 30 Mar 2018 18:12:02 +0000 http://creepypasta.hu/?p=249 Éjszaka van. ..

Éjfél körül lehet.
Sokan néznek emiatt bolondnak, de neked mi sem megnyugtatóbb, mint egy éjféli séta.
A megszokott útvonalamon szoktál haladni.
Mivel erdőben van a házad, ezért az éj csendje olykor még téged is megijeszt.
De már megszoktad.
De ez az éjjel nem olyan volt mint a többi.
A távolból egy fekete Cadillac-et látsz.
Nem ijesztet meg mert gondolod, hogy biztos csak valami gombázó, vagy turista.
Egyre gyorsabban és gyorsabban hajt feléd.
Nem tudod mire vélni, gondolod hogy ki fog kerülni.
De a tudatalattid cselekszik helyetted.
Elugrasz a kocsi útjából. be egy bokorba
Ekkor veszed észre hogy eltört a lábad.
Tudod hogy csendbe kellene maradni, de a fájdalomtól és az ijedtségtől nem tudsz
Kiszáll egy ember a kocsiból egy kalapáccsal a kezébe.
Te próbálsz a karoddal menekülni, de nincs esélyed.
Utolért.
Rávág a fejedre, és te elájulsz…..
Meztelenül ébredsz egy szobában, egy ágyhoz kötözve.
Próbálsz kiszabadulni, de nem sikerül.
Ekkor belép egy maszkos férfi, egy késsel.
Megszólalsz rebegő hangon:-U uram.. Arra a késre semmi szükség! Kérjen akármit, van pénzem meg tudom venni, csak ne bántson!
-Nem kell a pénzed!
Ekkor előrántja a kést.
Te meg imádkozol.
Megejti az első vágást rajtad, kéjes vigyorral az arcán.
Te nem tudsz mit csinálni.
Behoz egy kendőt, amivel betömi a szád.
Elkezdi vágni a húsod.
Ordítanál de nem tudsz.
Levágja a lábad, majd a karod.
Vérzel de még élsz.
Aztán a lehető leglassabban vágja le a fejed.
Fizikai képtelenség de még élsz és érzed.
Majd egyszer csak elsötétül minden.
Egy óra csörgését hallod.
Kinyitod a szemed, felkelsz és egy mosollyal konstatálod, hogy ez csak egy álom volt.
Dudálnak.
Kinézel az ablakon.
Egyenesen rád világít a fekete Cadillac.
Írta: Gergo Nyiro
]]>
A MOBILTELEFON #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-mobiltelefon-creepypasta/ Sun, 25 Jun 2017 11:37:17 +0000 http://creepypasta.hu/?p=213 Pár hónapja történt, hogy elhagytam a telefonomat, és az unokanővérem adott egy régi, de legalább használható telefont. 

Épp ott voltam náluk vendégségben, mikor az öt éves kis Steven folyamatosan elakarta venni a telefont tőlem, játszani akart vele. Én megmondom őszintén, nem szívesen akartam neki odaadni, mert féltem hogy ez a telefon is elveszik, vagy tönkre megy. Inkább oda ültettem a tévé elé, úgyis éppen egy rajzfilm ment.

Az unokanővérem rábeszélt, hogy maradjak aznap este náluk, úgyis kezd már későre járni. Beleegyeztem, hiszen tényleg késő volt már, nem túl sok kedvem volt már autóba ülni ilyenkor, meg egyébként is kezdtem elég fáradt lenni.

Elmentem zuhanyozni, ekkor már este tizenegy óra lehetett. Kiléptem a zuhanyzóból, felöltöztem, de a telefonomat sehol nem találtam… Kezdtem megijedni, hogy biztosan megint elhagytam valahol, ezért elkezdtem körbe nézni a házban, ahol korábban járkáltam. De nem találtam sehol.

Láttam Steven szobájának ajta résnyíre nyítva volt, és mintha valami apró zaj jött volna abból az irányból, ezért lassan, nehogy felébredjen a kis srác, benéztem a szobába. Ekkor láttam meg, hogy ott van Steven kezében a telefonom. Megnyugodtam, hogy nem tűnt el újra…

Másnap mikor hazaértem, akkor ijedtem meg amikor a képeket nézegettem a telefnomban. Este tizenegykor, valaki ezt a képet fotózta a telefonommal. 😮

Vajon ez ki lehet??

mobiltelefon-creepypasta

]]>
SZELLEMEK LÉTEZNEK! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/szellemek-leteznek-creepypasta/ Mon, 20 Mar 2017 11:44:52 +0000 http://creepypasta.hu/?p=186 Ez is csak egy újabb unalmas nyári este mint eddig az összes többi, meleg van, hallani a tücsköket, a késő esti madarakat. Megint nem történik semmi.

A barátaimmal kitaláltok, hogy menjünk le a közeli tóhoz, jó szórakozásnak ígérkezett, mindannyian szerettünk a kisértet sztorikat, és egy elátkozott tó a legjobb helynek ígérkezett egymás ijesztgetésére.

Hétvégére tűztük ki az időpontot, hogy mindenkinek megfelelő legyen.

Elkezdtem készülődni egy nappal az indulás előtt, mert tudtam, hogy úgyis csak kapkodás lesz az egészből ha másnap reggel szedegetem össze a ruháimat. Ekkor kezdődtek a furcsaságok, amiket akkor sajnos még nem vettem figyelembe. Már megszoktam, hogy eltünek a dolgaim és különbőző helyeken tünnek fel, egyik napról a másikra. De ez valahogy más volt, lépéseket hallottam a parkettám, és most napközben is, nem csak éjjel ahogy már megszoktam, a fürdőben többször lesett a polcról a tusfürdő, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy úgy tettem oda, hogy ne tudjon leesni. -nem bosszantom magam, biztos csak előre izgulok a kiruccahnás miatt-mondtam magamnak. Úgysem hiszek a szellemekben.

lefeküdtem aludni, egész éjjel rémálmok gyötörtek, egy furcsa alak megpróbált lebeszélni a tóhoz való menetelről. Mikor nemet mondtam neki, égető érzés járta át a testem, szinte éreztem ahogy belélegzem a füstöt marta a torkom folytak a könnyeim, és éreztem ahogy valaki eltöri a nyakam. Felriadtam. egyből kirohantam a fürdőbe, ahogy néztem magam a tükörben, vörösek voltak a szemeim mint mikor kicsípi öket a füst, és különös kéznyomot véltem látni a nyakamon. Akkor ezt a képzeletemnek tudtam be, biztos megártott az álom. A biztonság kedvéért eltettem egy sniccert is, hátha megnyugtat.

Szokás szerint az egyik barátom visszamondta a kirándulást azzal az indokkal, hogy nem ér rá mert “takarít”, miért nem képes megmondani, hogy nincs kedve jönni.

Elindultunk ketten, semmi különös nem volt az úton, napközben se történt semmi említésre méltó, beesteledett és még fürdőruhában ültünk a tóparton, mikor hangokat és lépéseket hallottunk, megjelent 3 férfi, először semmi különösre nem gondoltunk, de ahogy egyre közelebb értek, egyre gyanúsabb lett a dolog, ahogy megindultak felénk, felpattantunk és elkezdtünk futni, ami mezítláb fürdőruhában nem volt túl kényelmes az erdős részen, csak futottam és futottam, már éreztem hogy nem kapok levegőt hogy szúr az oldalam, és itt követtem el azt a hibát amit a mai napig bánok, hátranéztem, hogy még mindig követ-e, megbotlottam, és olyan erővel vágódtam el a földön, hogy hitelen kimaradt pár másodperc, azt éreztem ahogy a kövek belevágnak az oldalamba, egy élesebb dolog belevág az alkaromba, hallottam ahogy roppant a bokám, és utána elnyelt a sötétség.

Felébredtem, sötét volt, csak a láncokat éreztem ahogy belevágnak a húsomba, a kezemen és a lábamon. Mindenem fájt, éreztem a horzsolásokat a bőrömön, megtapogattam a bokámat legalább háromszorosára volt dagadva, csordogált a vér az alkaromból. Hol lehetek? A pánik úgyse old meg semmit, ha elkezdek sikitozni csak elöbb ölnek meg, és még kitudja mit terveznek velem. elkezdtem rángatni a láncokat hátha sikerül kiszabadulnom, az egyik nagyobb rántásnál sikerült kirántanom a helyéről a vállamat, érzetem ahogy elmozdulnak a csontok, lerogytam a földre. Nem hiszem el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, nemhogy nem szabadulok ki még saját magamban is kárt teszek. Újra elájultam a vérveszteségtől. arra keltem, hogy vonszolnak a földön, ellenáltam, elkaptam az egyik férfi kezét abban a pillanatban m,int egy áramütés belenyilat a fájdalom a sérült vállamba, de minden erőmmel megpróbáltam ellökni, olyan pofont kaptam jutalmul, hogy eltört az állkapcsom, éreztem ahogy ömlik a vér a számból, de utolsó elkeseredése,ben beleharaptam a kézfejébe, éreztem ahogy a csontjai roppannak a fogaim alatt, eleresztett, elkezdtem futni, sajgott a törött bokám, de futottam, mig el nem jutottam egy terem szerü helyre, láttam középen egy kőtömböt, pont olyat mint a filmekben, amin áldozni szoktak, ekkor láttam meg a barátomat akivel jöttem, kikötve a sarokba, megpróbáltam odafutni hozzá, mikor belekapaszkodott egy kéz a hajamba és arcal nekivágott az asztalhoz, az ütés az orromat érte, elöntötte a szám és a tüdőm a saját vérem, odakaptam a kezem és hiányzott egy darab a szontból az ütéstől. felpakoltak az asztalra lekötöztek. A barátomat néztem, láttam az arcán a szánalmat és a félelmet. odalépett mellém egy nő, izzo vasat tartott a kezében, és azt suttogta -nem tettszik ahogy nézitek egymást, nem fog sikerülni a varázslat ha nem öljük meg az utolsó reménysugarat is- és ahogy elhajolt tőlem éreztem ahogy az izzó vasat belenyomja a szemembe, csak üvöltöttem dobáltam magam amennyira tudtam a láncoktól, már égett a torkom a vértől és a sikitozástól.immár vakon néztem a semmibe az üre szemgödreimmel, félájultam az jutottam az eszembe, hogy mivel érdemeltem ezt ki, hogy miért nem halok már meg végre. miért kell ennyit szenvednem. Valmi suttogásfélét hallottam, éreztem a kés hideg pengéjét a nyakamon, ahogy belémvágott, már nem fájt, hideg volt, a forró vérem végigfolyt a nyakamon, fáztam, minden sötét volt, átadtam magam a tudatéanságnak, vajon van valami a hlál után? vagy csak a sötétség és az örök álom? ekkor a barátomra gondoltam ,haragot és csalódottságot éreztem, miért kell neki is meghalnia , miért nem tudtam neki segíteni? Elnyelt a belső hideg.

Valami fényt láttam, nem ez nem lehet, hiszen vak vagyok, és már nem fáj semmim, egyre több fénypontot láttam, felültem, legalábbis azt hittem, körbeálltak a fénylő alalkok, szellemek voltak, megkínzott szellemek, mind kezén és lábán láncot, csupa vér ruhával elvágott torokkal.

-Titeket is ők öltek meg?-kérdeztem suttogva- az egyik közelebb lépett hozzám és belenézett a szemembe, vagy inkább a helyébe.

-igen, minket is elkaptak de nem ők, ez egy csoport akik feláldozzák az embereket az örök élet reményében, mindig akad pár bolond akik próbálkoznak. Próbáltunk üzenni neked, hogy ne gyertek ide.

-Tutom-mondtam elcsukló hangon-De mit tudnék most tenni? Hogyan menhetem meg a barátomat, hamár én meghaltam..

Ekkor ébredtem rá, hogy már vagyok leláncolva, és szabadon mozoghatok, sőt látok is, de ők nem látnak engem, legalábbis még nem, megálltam a testem mellett, szörnyen nézett ki, a hosszu hajam megtépve a szememim helyén csak két fekete luk nézett a mennyezetre, az oroom betörve, hiányzott belőle egy darab,a  testemen mindenhol vágások és zúzódások, a bokám és a vállam természetellenes szögben lógott, összességében undorító volt. Újra éreztem a haragot ami eddig is bennem volt de most feléledt, egy határozott mozdulattam a késes nőt olyan erővel vágtama  falnak, hogy nemcsak eltört a nyaga szétrobban a koponyája a kövön. tettszett, tulságosan is, a férfi felé fordultam, a fogaim nyoma ottvolt a kezén. – a fülébe suttogtam- ezis tettszik?, most én jövök. Láttam a félelmet az arcán-Nocsak, csak nem szellemet látsz?-egy mozdulattal kitéptem a bal karját. A többiek csak álltak körülöttem, nem szóltak egy szót se, csak néztek, ahogy körbefordultam összeaszott holttesteket láttam mindenhol a padlón, különböző szakadt véres ruhákban, különböző korokból. Mind ittvoltak, mind ittvoltak végig bezárva, éreztem az emlékekik keserű fájdalmát, mind megölték a támadóikat és ezért a lelkük örökre itt ragadt büntetésből, elmosolyodtam a felismeréstől. Izgalmat akartam, hát megkaptam, hamár örökre ittlezsek, legalább megmentem a barátomat. A férfi megpróbált eéfutni de a többiek az utját álták, belemartak a húsába, elkezdték széttépni, lefejteni a bőrt és az izmokat róla, ő pedig csak sikitozott. Odamentem a barátomhoz, de nem félt tőlem, lepattintottam a láncait. -Szabad vagy, vigyázz magadra. egy utolsó kérésem lenne hozzád, vidd haza a testem, és a többiekét is. had legyenek szabadok.

Ezután mi történt? Nos mindenkinek más a szabadság, egyikünkse léphetett tovább a tettei miatt, de már nem voltunk a barlang rabjai. örök kárhozatra lettünk ítélve.

Szellemek márpedig vannak. De hogy ki a rossz és ki a jó, azt mindenki maga dönti el.

]]>
MEGJELENT A NŐI ALAK! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/megjelent-a-noi-alak-creepypasta/ Sat, 04 Feb 2017 14:15:25 +0000 http://creepypasta.hu/?p=150 New Yorkban történt az eset…elég érdekes story. Volt egy Catrin nevű lány, aki 17 éves volt és beleszeretett egy 25 éves fiúba. Ellenezték a szülei, a barátai bolondnak tartották, de a lányt ez nem igazán érdekelte. Az sem, hogy a James nevű férfi nem verte nagy dobra ezt az egészet, jobbnak látta, ha szimplán úgy tesz, mint ha nem is venné észre a lány célzásait, ami nehéz volt ugyan, mert minden reggel együtt buszoztak és ezen a délutánon Catrin kávézni hívta el.

Természetesen nemet mondott, mert nem akarta, hogy rossz véleménnyel legyenek róla, és egyébként sem keltette fel az érdeklődését a lány, aki viszont mindig a legcsinosabban próbált megjelenni neki. Az egyik reggel szokatlan dolog történt, a reménnyel teli lány boldogan lépkedett a buszhoz és hatalmas meglepődöttséggel tűnt fel neki, hogy a férfi egy nő kezét fogja.

A kislány úgy érezte eltört benne valami. Fel sem szállt a buszra, hazarohant, órákon keresztül zokogott az üres házban. Majd jobbnak látta,ha végez magával. Megfogott egy nagy kést, szíven szúrta magát és egy hatalmas sikítás közben zuhant a földre. A szülei rémülten találtak rá a konyhában, nyitott szemekkel és szájjal, szemeiből, szájából és orrából is patakokban folyt a vér. A kést kezével még erősen szorította, szinte megmeredt rajta a keze. A borzalmas esetet a hírekben is leadták és mikor a férfi megtudta, a bűntudat egész éjjel emésztette. Kérdezgette a barátnője, hogy ugyan mi baja, kije volt az a lány, miért nem eszik miért ideges, de csak annyit mondott, a munka miatt van. Egy nap James-nek levele érkezett, a halott lány neve volt a feladónál. Megrémült, de rájött, hogy egy búcsúlevél, amit 2 nappal ezelőtt adtak fel.

A következő szerepelt benne: “Kedves James! Sosem lehetünk már együtt, és nem is foglak zaklatni soha többé, ígérem. Remélem ez a nő tényleg szeretni fog téged és nem vesz hülyére. Nem bírnám elviselni, hogy vele keljen látnom téged, ezért inkább végzek magammal. Csókollak: Catrin” A férfi, úgy gondolta beledobja a levelet a kandallóba, nehogy a nő félreértésnek vegye és összevesszen vele. Bele is dobta, ám akkora hatalmas tűz kerekedett ki a kandallóból, hogy meggyulladt a szőnyeg. Hirtelen vízért szaladt, szerencséjére Elizabeth nem volt otthon. Rohant a vízért és mire  visszaért háttal állt neki egy hatalmas fekete menyasszonyi ruhás nő, akinek a háta végéből egy kés állt ki. Majd hirtelen eltűnt.

A tűz is elaludt. Bemagyarázta magának, hogy csak látta az egészet, megbolondult, még orvoshoz is elment. Az egyik este úgy gondolta, hogy a téboly elkerülése miatt most már vesz egy csokor rózsát a nőjének és megkéri a kezét. Ékszerüzletbe is ment, és megvette a leggyönyörűbb fehérarany gyűrűt egy hatalmas fekete gyémánttal a közepében. Arról fogalma sem volt, hogy az ékszerésznek a szülők eladták a halott Catrin gyűrűjét. -Kicsim megjöttem! -Jaj…úgy vártalak…nem fogod elhinni mi történt velem…mikor az ágyunkat takarítottam mert véletlenül ráöntöttem a vörösbort, valaki ott ült az ablakban…egy nő…nem tudom, hogy megbolondultam, vagy csak a szemem káprázik…. -Jaj szívem ne nézz annyi horrorfilmet. -Nem is szoktam horrort nézni… -Szeretnék kérdezni valamit. -Igen? -Hozzám jönnél feleségül? A nő könnyeivel küszködött a boldogságtól…az ablakpárkányon ülő hölgy is a könnyeivel küszködött…ő azonban dühös volt…nem boldog. Elizabeth igent mondott, ezt pedig az ágyukon meg is ünnepelték.

Mikor Elizabeth eközben pont az ablakot látta, látta, hogy a nő még mindig ott ül. És hátrafordult, fekete szemgödreiből folyt a vér, és azt suttogta: “Sosem lesz a tiéd te kurva. Nem szeret.” Elizabeth lelökte magáról Jamest és zokogni kezdett. -Mi a baj kicsim? -James én ezt nem bírom, megőrültem…teljesen…az a nő…az a kislány aki meghalt… -Kicsim…hagyd Őt… -James mi közöd volt hozzá? – Üvöltött – El kell mondanod! Tudnom kell! -Kicsim semmi közöm nem volt hozzá épp ezért mert fiatal… -Persze! Nem mi…azért lett öngyilkos mert velem vagy! -Kicsim ez nem igaz…ez egy őrült és zavarodott kislány volt, előbb utóbb úgy is megtörtént volna… – hátradöntötte a nőt és szeretkezni kezdtek. Mikor a nő volt felül hirtelen megjelent a női alak, kitépte a szívéből a kést és hátbaszúrta vele a lovagló nőt. 3 késszúrással végzett vele, majd a torkát is elvágta.

James rémülten nézett szembe a szemgödrein vérző nyitott szájú, hatalmas fekete ruhás hölgyre, aki hosszú körmeivel simogatta a férfi hasát és karcolgatta. -Szeretlek. – suttogta – Ez egy álom. -Ó dehogy álom – kacagta. – Megmutassam mennyire nem az? – meg akarta csókolni a férfit, aki lelökte magáról. Szeméből még jobban folyt a vér. A férfi azonban egy dologra nem számított… – Rendben James…csak ennyit akartam. – körmeit a férfi hátába eresztette, majd lefelé kezdte húzni őket. James-en 3 hatalmas karomnyom maradt. -James-James…ha 3 évvel idősebb lettem volna már velem lettél volna, látod? A férfi nem tudott válaszolni, egy életre sokk alá került, megnémult és a történtek után gyilkossággal vádolták majd elmegyógyintézetbe csukták…Catrin ott sem hagyja őt békén…A kor csak egy szám. Te pedig aki ezt olvasod…nem tudhatod kit utasítasz el.

Írta: Völgyi Szandra

]]>
Itt van Henky, van kedved játszani? #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/itt-van-henky-van-kedved-jatszani-creepypasta/ Tue, 10 Jan 2017 08:18:19 +0000 http://creepypasta.hu/?p=137 Mielőtt a történetbe belekezdenék, mesélek egy kicsit magamról. Ápolónőként dolgoztam közel 30 évig, egy Baltimore-i gyermekkórházban, Maryland államban.

Gondolhatod, a munkám során jó pár érdekes, bizarr, olykor gusztustalan dologgal találkozhattam, de ez a… nem is tudom minek nevezzem, talán esemény, vagy jelenség(?), nem tudom. Ilyenről még csak nem is hallottam sosem. Na de kezdjük is az elején…

1987-ben történt, hogy beszállítottak hozzánk a kórházba, egy 11 éves fiút komoly zúzódásokkal. Úgy hívták,  Danny Hower, a kis Danny. Korához képest eléggé vékonyka, kicsi gyerek volt. A gyermekvédelem munkatársai hozták be a fiút, mert úgy gondolták, hogy a szülei bántalmazták. Láttam az orvosi lapját, szörnyű hogy egy szülő mire képes a saját gyermekével, gondoltam akkor…

Éppen éjszakai ügyeletes voltam, én vigyáztam az osztályon lévő gyerekekre, amikor az egyik kórteremből hangos üvöltést hallottam.

-HAGYJ BÉKÉN!!! NE BÁNTS!! HAGYJ BÉKÉN!!!! – Ordította a kis Danny.

Azt gondoltam, hogy valamin összevesztek a fiúk a kórteremben, nem ez lett volna az első eset… De mikor beléptem a terembe, láttam hogy Danny az ágyon állt, a többi fiú pedig az ágyában fekszik, rémült arccal, ők sem értették hogy a fiú kinek üvöltözik… Megmondom őszintén, halálra rémültem. A fiú ott állt az ágyon, reszketve, ziháltan, a testén újabb zúzódás nyomokkal. Tudtam, hogy ezek az a zúzódások újak, mert én láttam el a sebeit, mikor bekerült hozzánk.

Odarohantam hozzá, és megkérdeztem:

-Mi történt Danny? Ki bántott? 

-Ő volt az… (Válaszolt), akit én hoztam át, a szobámban lévő tükrön keresztül. Hanky-nek hívják, és nagyon gonosz. Úgy néz ki mint én, de ő nagyon gonosz.

Ekkor sírva fakadt, és leült az ágyon. Én megsimogattam, vigasztalni próbáltam. Elláttam a sebeit, és kértem, próbáljon meg aludni most már. Nincs itt semmiféle Hanky, vagy bárki aki ártani akarna neki.

Másnap beszéltem az osztályvezető orvossal, hogy mi a helyzet a kis Danny-vel, és a szüleivel, mit is tudunk pontosan arról, hogy a szülei verik őt. A doktor úr annyit tudott, a szülők tagadják, hogy bármikor is kezet emeltek volna a kisfiúra. Egyik éjszaka furcsán kezdett viselkedni, és onnantól kezdve egyre több seb, és zúzódás lett rajta. Amikor elvitték a háziorvosukhoz, ő jelentette a dolgot a gyermekvédelemnek, és ezután szállították ide hozzánk a kórházba.

Ismét éjszakai ügyeletes voltam, bementem a gyerekek kórtermébe, ezután Dannyhez is. Külön szobát kapott, mert zavarta a többi gyereket éjszaka. Láttam eléggé fél, ezért próbáltam vele beszélgetni, megnyugtatni. Kérdeztem tőle, mi is az, amitől ennyire nyugtalan.

-Mitől félsz Danny? Ki az a Henry, vagy Hanky akiről múltkor meséltél? (Úgy láttam a fiú megbízik bennem, mesélni kezdett)

henky-demon

-A suliba kezdődött, Jim az osztálytársam behozott magával egy fekete könyvet, amin egy furcsa csillagszerű jel volt. Abból olvasott fel egy játékot. Azt mondta, hogy én gyáva vagyok, és úgy se merek játszani. Ezután elmondta a játékszabályokat. (Elővett a zsebéből egy szakadt papírt.) Éjszaka, a tükör előtt el kell mondani ezt a versikét:

Éjfél eljött, ódon óra,
Hanky jöjjön, virradóra,
Tükrön át, ő ott vár rám.
Én arcommal én rám vár.
Kilépjen ő, a tükrön innen,
a tükrön túlról, éljen itten.
Lelke színe sötét, komor és bús,
teste nincsen, ő csak üres hús.
Bántani soha nem fog, amíg én
nem árulom el másnak, az ő nevét!

-Nem volt már velem otthon egy iskolatársam sem (Folytatta Danny a történetét), de mégis bizonyítani akartam a többieknek. Úgyis rájöttek volna, ha nem csinálom meg, mert nem tudok jól hazudni. Ezért odaálltam a tükör elé, és elmondtam a verset. Néztem közben a tükörképem… Először nem történt semmi, de ahogy néztem a tükörképem, elkezdett elváltozni az arcom… Nagyon megijedtem, és befutottam az ágyamba, magamra húztam a takarót. Halk hangot hallottam, a nevemet mondta:

-Kicsi Danny, itt van Henky! Gyere velem játszani… (Hallatszott halkan a suttogó hang)

-Nagyon meg voltam rémülve, azt hittem ha jól betakarózok, és nem figyelek oda, akkor elmúlik… De nem múlt el. Hirtelen ez a valaki, vagy valami lehúzta rólam a takarót, és rángatni kezdett. Közben folyton mondogatta, -Kicsi Danny, itt van Henky! Miért nem akarsz játszani?! ezután már nem emlékszem semmire, talán elájultam…

A fiú folytatta a történetét, mintha közben kissé megnyugodott volna, úgy látta, hiszek neki, elkezdett bízni bennem:

-Reggel mikor felébredtem, tele voltam sebekkel. ütés nyomokkal. Lerohantam anyukámékhoz, és elmondtam nekik, hogy mi történt. Nem igazán hittek nekem, nem értették mi történhetett velem, de mivel aggódtak értem, ezért elvittek a doktornénihez. Ezután kerültem ide… De Henky azóta is követ, és bánt!

Nagyon érdekes történet, gondoltam. Vajon hogy találhat ki egy ilyen komplikált történetet egy kis gyerek?  Elaludt közben végre Danny, én visszamentem a nővér szobába. Nem telt el talán öt perc sem, mikor hatalmas gyerek üvöltést hallottam a fiú szobája felől. Odafutottam, és amit ott láttam az leírhatatlan. Danny a saját vérében feküdt, kezében egy 10 centis tükör szilánk… Az arcát azzal nyúzhatta le mielőtt meghalt. Lemerevedtem a látványtól, miközben egy halk hangot hallottam a szekrény felől:

-Itt van Henky, van kedved játszani?

]]>
AZ ÖCSÉM KÉPZELT BARÁTJA! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/az-ocsem-kepzelt-baratja-creepypasta/ Fri, 18 Nov 2016 15:05:28 +0000 http://creepypasta.hu/?p=86 Miután meghalt a nagymamám elég furcsa dolgok történek a kis öcsémmel mint pl.: Leesnek a tárnyak az asztalról és az asztal közepén van meg durvábbak is el is mondom neked! Kezdem: Multkor a kis öcsém megkapta azt a babát ami még annó a nagymamámé volt aki meghalt!

Este 9 kor furcsa hangokat hallottunk anyával a kisöcsém szobájából! Bekopogtam és megkérdeztem a kis öcsémtől, hogy TV-zel  vagy magadba beszélsz? Azt mondta nekem van egy barátom akit úgy hívnak Adrienn és a babához beszélek! Nagyon megrémültem! Másnapra anyám kapott egy hívást az iskolából, hogy a kis öcsém temetőket rajzol és nagyon furcsa! És amikor elmentem a kis öcsémért elkezdett verekedni az utcán magába! Vérzett a karja!

Megkérdeztem tőle, hogy te mit csinálsz leakarsz égetni minket és mért vérzik a karod? Azt mondta valaki itt van figyel! Nagyon megijedtem! Amikor hazaértünk megmondtam az anyámnak! Anyám is ki volt akadva! Másnapra kapott még 1 hívást egy ismeretlen számról! Azt mondta az a szám neki Figyellek!! És lerakta a telefont az az ismeretlen! Anyám bekapcsolta a laptopját és le volt neki töltve egy fájl amit nem ő töltött le! Rákattintott és egy png fájl volt ott megnyitotta hirtelen kikapcsolt a laptopja és kihozott egy olyan képet, hogy figyellek! Nagyon megijedt! Aztán megfogta a telefonját és felhívott engem, hogy gyere haza mert valaki szórakozik velünk! Hazajöttem futottam! Kopogtam és amikor anyám kinyitotta az ajtót nagyon rémült és sápadt volt megöltem elkezdett sírni!

Megkérdeztem tőle (rémülten mint ő is) Mi a baj anya? Azt mondta valaki figyel bekapcsoltam a laptopot és megnyitottam azt a fájlt újabb üzenet! Egy kép volt benne amint azt volt oda írva, hogy “hello” és ott volt anyám amint nézi a TV-t kihívtam! Sikoltottam és a kis öcsém pedig nevetett!

Másnapra felhívtunk egy papot, hogy szellemek vannak a házba megszállta a kis öcsémet ezt mondtam a papnak! Holnapra a pap kopogott az ajtón! Megfogta a kis öcsémnek a kezét és azt mondta a szemébe távozz tőlünk mielőtt kirántom a keresztet! A kis öcsém összeesett! 2 órán belül felébredt és megkérdezte a pap tőle itt vagy velünk és a kis öcsém bólogatott és azóta is jobban van! És azt a babát behajítottuk a tóba azóta is ott hever reméljük!

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ:

 

]]>