rejtélyes – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Sun, 07 Oct 2018 06:57:10 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 A NOTESZ #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-notesz-creepypasta/ Mon, 03 Apr 2017 10:14:03 +0000 http://creepypasta.hu/?p=190 Ez a történet 50% hogy megtörtént. Információim hiányosak. Egy lányról szól, aki nagyon szomorú volt, mivel meghalt egy hozzátartozója. Hétvégén egész nap sírt. De nem csak pityergett, bőgött. Egyik este ezt írta a barátnőjének:

– Szia bocsi hogy 8-kor irok de fura dolog történt át kell jönnöd! MOST!!!
– Ok anyumék nincsenek itthon megyek sietek!
A barátnője nagyon paranoiás volt, félt egyedül este menni, nehogy valaki megtámadja. Vitt egy kis noteszt, hogy tőmondatokban leírja az eseményeket, ha valami rosszul sülne el, a rendőrök megtalálják, vagy tudják mi történt. Ezt a naplóban található szöveg:
8:11 ” A barátnőm írt, hogy menjek át. Félek, hogy valami baj van! 🙁
8:20 ” Itt vagyok, bekopogtam, várok…”
8:31 ” Már 10 perce várok és semmi! Az ajtó zárva már próbáltam.Csengetek.Úgy néz ki hogy nem hall
8:33 ” Körülnéztem, van egy nyitott ablak, bemegyek.
8:55 ” Mindent átnéztem, senki sehol. Megyek a padlásra! “
9:03 ” FELMENTEM A PADLÁSRA AZ ANETT OTT VOLT LILA FEJE ÉS KEZE VOLT FURÁN MOSOLYGOTT ELFUTOTTAM!!!! ITT VAGYOK AZ ÁGY ALATT!!!! JÖN!!!!!!!!!!! VISZ-



Ennyi volt a noteszben. Másnap egy telefon hívás jött a 911-es számra, hogy egy halott lány van az ág mellett és eltűnt az ő lányuk. A rendőrök képein brutálisan meggyilkolt lány található. Megfojtották, aztán úgy szétcincálták, hogy a bordák közül kiszedték az izmokat. Látszódtak a belsőszervei. A füzetet is megtalálták, véres volt a sarka. A következő üres oldalon vérrel írt felirat látszódott:<br><br>



MOST!!!
]]>
A lány a képen! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-lany-a-kepen-creepypasta/ Sun, 27 Nov 2016 12:56:43 +0000 http://creepypasta.hu/?p=99 Egy napon az iskolában, egy Tom nevű fiú éppen az osztálytermében matekozott. Már csak hat perc volt hátra a suliból. Amíg csinálta a leckéjét, valamin megakadt a szeme.

A padja az ablak mellett volt, és az udvaron a fűben látott valamit. Úgy nézett ki, mint egy fénykép. Amikor vége lett a sulinak, odarohant ahhoz a helyhez, ahol látta a képet. Gyorsan rohant, nehogy más vegye fel.

Felvette a képet, majd mosolygott. A képen egy olyan gyönyörű lány volt, amilyet még sose látott. A lány a kezével békejelet mutatott. (Vagyis a mutató- és középső ujját mutatta)

creepygirl

Olyan gyönyörű volt, hogy találkozni akart vele. Körberohant az iskolán és mindenkitől megkérdezte, hogy ismeri-e a lányt. De mindenki azt mondta, hogy nem. A fiú elkeseredett.

Amint hazaért, a nővérétől is megkérdezte, hogy ismeri-e. De ő is azt mondta, hogy nem. Már nagyon késő volt, ezért Tom felment az emeletre, lerakta a képet az éjjeli szekrényére, és lefeküdt aludni.

Az éjszaka közepén Tom felébredt egy kopogtatásra az ablakán. Olyan volt, mintha körömmel kopogtattak volna. Félt. A kopogtatás után hallott egy kuncogást. Meglátott egy árnyékot az ablakban, ezért kimászott az ágyából, odament az ablakhoz, kinyitotta, majd követte a kuncogást. Amint odaért, a hang eltűnt.

Másnap a szomszédjait kérdezte meg, hogy ismerik-e a lányt. Mindenki nemet mondott. Amint az anyukája hazaért, őt is megkérdezte hogy ismeri-e. Ő is nemet mondott. Bement a szobájába, az éjjeli szekrényre rakta a képet, majd elaludt.

Megint felébredt egy kopogtatásra. Megfogta a képet, majd követte a kuncogást. Éppen ment át az úton, mikor hirtelen elütötte egy autó. Meghalt a kezében a képpel.

A vezető kiszállt hogy segítsen neki, de már túl késő volt. Megnézte a kezében lévő képet.

A képen egy aranyos kislány volt, aki három ujját mutatta.

Kapcsolódó videó: 

]]>
ÖRÖKKÉ… #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/orokke-creepypasta/ Mon, 21 Nov 2016 14:31:28 +0000 http://creepypasta.hu/?p=90 Emlékszem még az arcára amikor eljött az a hideg, decemberi délután amikor úgy döntöttem hogy jobb lesz ha közös utunk megszakad.

Megvetés és fájdalom ült ki könnytől csillogó szemén.
Nyakában még mindig lógott az a nyaklánc a fél szívet formáló fém színű medállal, bele gravírozva hogy “örökké “.
Másik fele a medálnak pedig nálam pihent, ugyanazon felirattal.
Láttam rajta az utálatot amit felém táplált.

Nem szólt hozzám semmit.
Csak egyre gyorsuló léptekkel, visszatekintés nélkül, eltűnt a ködös városi horizonton.
Akkor láttam őt utoljára.

Minden közösségi oldalról eltűnt, telefonon elérhetetlen lett.
Mintha megszűnt volna létezni.
Az aggodalom, vagy a bűntudat,vagy talán mindkettő miatt kerestem talán oly sok ideig s oly sokszor….Már nem tudom.

Napokból hónapok, hónapokból évek lettek.
A múltba veszett az a bizonyos nap.

De eljött egy másik amit soha nem fogok elfelejteni.
Postaládámból egy sima, egyszerű, fehér kis borítékot szedtem ki.
Amikor kibontottam,szívverésem felgyorsult.
Egy fekete, műbőr szíjas nyaklánc volt benne a fél szívet formáló medállal, rajta pedig az állt kopottan hogy “örökké”.
Továbbá volt még egy papír cetli is a borítékban amire ismerős betűkkel annyi volt írva:

“Keresni foglak.”

A nyakláncot és a papírt visszatettem a borítékba.

Olyan érzések és izgalom kavargott bennem mint amikor az első találkozóra készültem vele.
Csak mégis fura volt. Volt valami aggasztó és rossz érzés is ezek mellet.

Számítógép elé ülve, látom hogy az új üzenetek között van egy számomra ismeretlen feladótól származó is.
Csak egy Szia.

Az illető profilképe egy hidat ábrázolt, adatai között csupán annyi szerepelt hogy nőnemű.
Vissza írtam hogy kiderüljön az illető kiléte.
Csak annyit írt hogy:
“Találkozzunk még egyszer! Csak utoljára! Ott és úgy mint régen.”

Éreztem hogy Ő az.
Ezután semmilyen üzenetemre nem kaptam választ tőle.
Mintha tudtam volna belül hogy hova is kell indulni azonnal.

Késő délután volt.
Már sötétedett is mikor odaértem hol első randink volt még évekkel korábban.
Egy fákkal sűrűn ültetett park és az a bizonyos pad.
Rágyújtottam és vártam. Nem tudtam hogy mire, de éreztem hogy várnom kell.
Egyszer-csak közelgő, ismerős lépteket hallottam, majd megláttam Őt.
Pár méterre megállt tőlem, Arca sápadt volt, tekintete üres, ruhája viseletes.
Már amennyire ki lehetett venni az utcai lámpák sárga fényében.
Bármennyire is megakartam szólalni, nem tudtam. Mintha ledermedtem volna.

Felemelte a fejét majd a szemembe nézett.
Azt a szót ordibálta felém olyan fülsértő hangon s olyan hangosan amit annyiszor mondtunk egymásnak mindig.

“Örökké!!!”

Majd elrohant s eltűnt úgy, ahogyan megjelent.
Dermedtségemet az ijedtség váltotta fel.
Soha nem féltem még annyira.
Nem tudtam hova tenni a dolgot.
Szinte futottam hazáig.

Hazaérve fogadott az,ami miatt felejthetetlen lett az a nap.
A rejtélyes illetővel folytatott beszélgetés a közösségi oldalról teljesen eltűnt, mint ahogy a profilja is.

A kapott boríték még mindig ott pihent az asztalomon.
De mikor újra belenéztem nem volt benne se a nyaklánc,se a papírka.
Csak egy összehajtott újságcikk kivágás az előző napi kiadásból.
Amikor elolvastam,megfagyott bennem a vér.

“Fiatal lány vetett véget életének.
A holttestet a helyi völgyhíd alatti parkban találták meg.
Vélhetőleg a híd tetejéről ugorhatott le az éjjeli órákban eddig ismeretlen indíttatásból.”

]]>