pince – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Mon, 09 Jul 2018 12:50:55 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 AZ ÁLLÁSINTERJÚ #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/az-allasinterju-creepypasta/ Wed, 22 Feb 2017 16:38:19 +0000 http://creepypasta.hu/?p=166 Az alábbi történet, egy 22 éves lány naplójából származik. 

2013. Augusztus 27. Jó lenne már valami munkát szerezni, mert ez az idióta főbérlő állandóan zargat, hogy kések a pénzzel. Oké, meglehet érteni őt is, hogy csúszok a pénzzel már két hete, de ő is megérthetné hogy nem italra, meg hülyeségekre költöttem a pénzem… Egyszerűen nem találok munkahelyet… Lehetne kicsit türelmesebb.  Na megyek, nézegetek pár hirdetést a neten, hátha találok valamit.

2013. Augusztus 29. Végre visszahívtak egy helyről, behívtak interjúra… De még majdnem egy hét van addig… Egy szaros adminisztráló munka, egy irodában. Nem baj, addig is keresgélek tovább, hátha ez nem jön össze. Ja és kedves naplóm, ne felejtsek macska kaját venni, mert szegény Percy ma is szalámi “diétára” kényszerült, mert tegnap is elfelejtettem venni.

2013. Szeptember 3. Nagyon rossz volt korán ébredni… Már rég elszoktam attól, hogy ilyen korán kelek, mert sajnos régóta nem találok egy normális munkahelyet. Egyáltalán minek ilyen korán bemenni, mikor csak interjú lesz? Délután nem érnek rá beszélgetni, ahh… hulla vagyok, rendbe szedem magam mindjárt, megiszom a kávét, és indulás. Muszáj megszereznem végre ezt a munkát, mert kiraknak az albérletből…

2013. Szeptember 4.  Felvettek a munkahelyre, hurrá de boldog vagyok… Gondolhatod kedves naplóm. Egész nap egy sötét lyukban kell írogatnom be az adatokat, ebben a dohos pincehelyiségben. Miféle cég ez?! Már a neve is… FreshBone fívérek vállalkozás, ki talál ki ilyen hülye nevet hogy friss csont?! Két főnök van, kissé zárkózottak, alig beszélnek. Beültettek a gép elé, elmondták hogy mit kell csinálni, és nagyjából ennyit tudok róluk.

2013. Szeptember 5. Ma volt egy érdekes beszélgetésem a melóhelyen. Egy iratfutár jött le hozzám, és kissé idegesnek tűnt. Furcsállta, hogy megint új lány van lent az irodában a gép előtt.  Azt mondta, hogy ebben a hónapban már én vagyok a negyedik. Én se értettem, oké hogy nem egy álom meló, de azért nem annyira vészes. A főnökök se lihegnek az ember nyakába… Hm, lehet hogy van valami gebasz, amiről még nem tudok?

2013. Szeptember 7.  Egyre jobban fáj a hátam ettől a sok üléstől, a szemem már káprázik a sok számítógépezéstől… Ráadásul ez a nyamvadt neon lámpa is vibrál néha. Lehet szólnom kellene valamelyik fönöknek, hogy csináljanak már valamit, mert így agyzsibbadást kapok pár nap múlva… De egyébként semmi extra nem történt ma, viszem fel az adatok, sose fogynak el…

A következő napló bejegyzést alig lehet elolvasni, reszkető kézzel írhatták:

2013. Szeptember 8. A ROHADT ÉLETBE!!! Fogalmam sincs hol vagyok! Nem tudom ki fogja ezt elolvasni, leírom hogy mire emlékszem… Ültem a számítógép előtt, vittem fel az adatokat. Aztán egy lépést hallottam a hátam mögött, de mire odanézhettem volna… BAMMM!!! valószínűleg fejbe vághattak valamivel, vérzik a tarkóm, és kitudja mennyi ideig eszméletemet vesztettem… Itt vagyok egy szobában, az egész neilonnal van kibélelve, és csak egy asztal van középen. Mint valamilyen bizarr filmben, ahol feldarabolják az elrabolt embereket. ÚR ISTEN, HOL VAGYOK? Próbáltam kinyitni az ajtót, de semmi… Esélytelen. Látszik a fólia alatt, mintha vér csorgott volna alá. Ezt nem hiszem el, mi történik velem?! Hallom hogy valaki motyog az ajtó másik oldalán, ki lehet az? Kivel beszél? Félek üvölteni, mi van ha bántani akarnak??? Hallom ahogy jönnek az ajtó felé, mindjárt bejö…

Több bejegyzést nem írtak a naplóba, azonban a helyi rendőrségi hírekben beszámoltak arról, hogy több fiatal nő megcsonkított holtestét találták meg egy közeli szemét telepen. Később kiderült, hogy a fivérek azzal kereskedtek, hogy emberi csontokból készült relikviákat árultak a darkweben.  Ezért azt javasoljuk mindenkinek, hogy nagyon legyen óvatos, amikor új munkahelyre megy dolgozni, informálódjon a munkaadói felől, amíg nem lesz késő…. 

 

]]>
RETTEGVE A PINCÉBEN! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/thomas-creepypasta/ Fri, 03 Feb 2017 13:20:55 +0000 http://creepypasta.hu/?p=146 Ez az érdekes történet, amit mesélek, Thomasról szól. Igen rólad Thomas, ne vigyorogj! Maradj ott a sarokban!
***

Na, folytatom történetem, szóval Thomas egy Német országi kisvárosban született. Aranyos gyerek volt, Hamvas szőke hajjal és mély kék szemekkel. A kiskorában furcsa érdeklődést mutatott az állatok iránt.

Sokszor kapták rajta, hogy meztelen csigákat felszúrt botokra. Legyeket és bogarakat kínzott meg, idővel, ahogy felcseperedett általános iskolás korában a biológia órákon a boncolások és élő szervezetek szervrendszere nagyon is érdekelte. Békákat és döglött egereket szerzett, és külön boncolásokat végzett. Eléggé magának való volt, senkivel nem beszélt, de viszont sokat verekedett, ha probléma érte.

A legdurvább esetei mikor saját macskáját vízbe fojtotta és feltárta a benne lévő szerveket. Persze mind ezt szülei tudta nélkül, a macskát hazugsággal takarva bújt ki felelősségei alól. Iskolai tanulmányai jelesek voltak, de mégis borzalmas tetteket hajtott véghez. Egyszer az egyik fiatalt, aki folyton provokálta, elkapta és házuk pincéjében kikötötte. Persze mielőtt nekilátott volna a boncolásnak, rajtakapták és pszichológushoz vitték szülei. Szülei eltusolták a történteket, a pszichológussal való folytonos látogatásai során Thomas egyre inkább elnyomta hóbortját.

Idővel nem mutatott hajlamára utaló jeleket, egészen addig a napig, míg egy orvosi műtétet elhibázott. Hibája a páciens életébe került, Thomast eltanácsolták és orvosi pályafutása megszűnt. Mély letargiába és erős alkoholizmusba burkolta magát. Mimnél jobban emésztette a hiba, annál jobban tért vissza belé gyerekkori elfojtott hajlama. A bárokban törzsvendég lett, folytonos verekedései és összetűzései végett sorra kitiltogatták. Lakásába menekült, kise ment az emberek közé. Egész napját az ivás és a négy falon belül töltötte.

Mikor már teljesen visszatért hóbortja, sikátorok sötétjében embereket rabolt el. Lakása picéjébe vitte morfiumtól elkábított áldozatait, felnyitotta testüket és átlagos vizsgálatokat végzett el rajtuk. Legfőképpen a hibáját próbálta kijavítani, már vagy egy tucat áldozatot szerzett magának időközben, abból talán öt-hat “sikeres” műtét, de a többi „sikertelen” lett.

A rendőrség nyomozásba kezdett, az eltűnt emberek után, akiket sajnos nem találtak meg. A holtesteket Thomas feldarabolta és ételként fogyasztotta el. A csontokat lakásához közeli hulladéklerakónál temette el.

Mivel nem volt társas lény, a nyomozók még sejteni sem sejtették ki áll a sorozatos emberrablások hátterében. A rendőrség cselhez folyamodott, közben az elrablások egyre jobban megsűrűsödtek. Felbéreltek egy utcai “árust”, hogy feltűnést keltve járja a várost. Nyomkövetőt helyeztek el testébe, amelyet mielőtt evett bele csempézték ételébe.

Az “árusnak” nagy összeget adtak, hogy elvégezze aprócska feladatát. Sok idő telt el, amíg Thomas kiszemelte magának és elrabolta. A rendőrség követte a nyomkövetőből sugárzó jelet Thomas házáig, ahol egy furgonnal leparkoltak az elrablást követően.

Feltehetőleg a pincében tartózkodhatnak, jegyezte meg a rendőr parancsnok gyakornoka. Betörtek a lakásba, az a látvány, amit ott láttak undorító volt. Sötét és mindenhol pálinkás és vodkás üvegek hevertek, a szag egy koszos kocsmáéhoz hasonlított. Elindultak a pincébe, egy fém ajtó állt, amely csukva volt. A Zsanérok már eléggé öregek voltak, elég volt csak leütni őket, mert a hegesztés már nem sokat tartott.

Sikerült betörniük, az eléjük táruló látvány borzasztó volt. A teremben egy nagy asztal állt, ahol az elkábított lány nyitott szemmel meztelenül feküdt. Szemei a rendőrökre bámult, akik megtorpantak a látványtól. Thomas épp boncoláshoz készült, a nő élt, de mozogni nem volt képes. Remegő kezében szikét tartott és szemében düh izzott, felvágni készült a lány mellkasát, közben ezeket a szavakat motyogta.
– most sikerülni fog!

– sikerülnie kell!

 

Csak ezt hajtogatta, még akkor is mikor a rendőrök megbilincselve vitték ki lakásából. A kihallgatásoknak semmi értelme nem volt, Thomas folyton az a két mondatot hajtogatta. A holttestek sosem kerültek elő vagy azok csontjai és Thomas vallomása se segítette őket felkutatásukban. Thomast kényszerzubbonyba majd egy elmegyógyintézetbe zárták.
Írta: (Németh László) Steaven Hole
]]>
Ki volt a pincében?! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/ki-volt-a-pinceben-creepypasta/ Sun, 18 Dec 2016 03:21:02 +0000 http://creepypasta.hu/?p=122 Mielőtt azt hinnéd, hogy hazudok, vagy hogy ez az egész csak egy vicc… Kérlek hallgass meg. Ez az én történetem… A nevem Noreen Wilkins, 13 éves vagyok, és nem is igazán tudom elmondani mi történt velem.

Pár hete már, hogy egy dohos pincében ébredtem fel. Egy koszos hálóing volt rajtam, és olyan sötét volt, hogy semmit sem láttam. Először azt hittem megvakultam, de később észrevettem ahogy az ajtó résein halványan átjön a fény. Ziháltam, reszkettem, üvöltöttem, segítségért kiabáltam, az anyukámat hívtam, de semmi nem történt… Senki nem válaszolt, senki nem reagált. Egyedül voltam, és nagyon féltem.

Valójában fogalmam sincs arról a sötét miatt, h mennyi ideje… de talán egy teljes nap telt el mielőtt motoszkálást hallottam az ajtó felől. Egy fiú suttogását hallottam:

– Szia mumus itt vagy? kérdezte.

A hangjából ítélve 5 éves lehetett talán, oda mentem az ajtóhoz óvatosan négykézláb. Halkan válaszoltam neki:

-Kisfiú, itt vagy? Ki az a mumus?

Kis idő elteltével válaszolt, talán ő is félt…

-Mumus, te vagy az? Kérdezte ismét.

-Én Noreen vagyok, te ki vagy? Hogy kerültem ide?

-Te a mumus vagy, apa mondta. Azért zárt be téged, mert te rossz vagy. Nem is szabad veled beszélnem. Ugye nem mondod el apunak, hogy beszéltünk?

Nem értettem mi ez az egész, ki lehet ez a kis fiú? Ki az apja, ő rabolt el? De miért? Reméltem a kisfiú kitud húzni a bajból, ezért ezt mondtam neki:

-Tudod hívni a 911-et? Engem elraboltak, otthon várnak, nem vagyok rossz. Én csak egy kislány vagyok!

-Nincs telefonom, mert még kicsi vagyok… Apuét meg nem használhatom. Válaszolta.

– Kérlek, hozd ide apukád telefonját, hagy telefonáljak a szüleimnek…

Ezután kiáltást hallottam fentről, a fiú apja volt az:

-Tom, kisfiam! Hol a fenébe vagy már megint?!

A kisfiú ijedten felfutott a lépcsőn, hallottam a gyors lépteit. Féltem utána kiáltani… Törtem a fejem, hogy mi lehet ez az egész, hogy mi az utolsó emlékem mielőtt idekerültem, de nem rémlett semmi. Arra emlékszem csak, hogy sétáltam hazafelé az iskolából.

Ismét eltelt pár óra, nagyon éhes voltam már, de nem mertem szólni. Viszont ismét zörejt hallottam az ajtó felől. Valaki odarohant felém gyorsan, és valószínűleg leütött, mert elájultam. Mikor magamhoz tértem, a saját ruhám volt rajtam, és az iskolám melletti parkban ültem a padon, nagyon szédültem… Mi volt ez az egész?! Hazamentem, és nem szóltam senkinek. Féltem hogy őrültnek néznek, vagy csak kitaláltam ezt az egészet, kinevetnek… Inkább hallgattam.

Akkor ijedtem meg nagyon, amikor hallottam mit mesélt anyukám az apámnak:

Hallottad mi történt a másik utcában? Benne volt a rádióban is, hogy megöltek egy apát a fiával együtt. A kisfiút valami Tomnak hívták… Tudod, oda járt oviba ahova régen Norren is… A kisfiú kattant lehetett, állandóan azt hajtogatta, hogy folyton valami mumussal beszélget a pincében. Most meg megölte őket valami őrült… Tragédia…

]]>