gyilkosság – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Mon, 09 Jul 2018 12:50:55 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 A számlát legyen szíves! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-szamlat-legyen-szives-creepypasta/ Wed, 10 May 2017 20:28:43 +0000 http://creepypasta.hu/?p=202 Ma megteszem. Az apró, kopottas Subaru motorja rémes zajjal döng. Öreg csotrogány ez már, hamarabb kéne egy szakadékba vezetnem mint megjavítani. Pénzt is spórolnék, na meg talán a biztosító fizetne.

Közel járok a mexikói határhoz, a kis város amiben áthaladóba vagyok, babonás nevet visel: El Lobo.
Ha először járnék itt, szart se tudnék az egész helyről. A térkép és a GPS se jelzi. Azonban a múltban többször jártam erre, annó még csempész időszakomba.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, Egyszerű házi rosét készítettem. Bornak mondjuk erős túlzás lenne hívni. Én magam csak “Pocsolyának” hívtam. Undorító egy lötty volt, maximum a kóstolásig jutottam mindig vele.
Ennek azonban már tizenöt éve.
Erősen a negyvenes éveimet taposom, hajam is apró V alakba kopik a homlokomnál, az egykori friss, bódító illatú kölniknek már nyoma sem volt, amit oly régen mindig magamra fröccsentettem, csak hogy nagy menőnek tűnjek.
Ma már egyszerű stiffekkel illatosítom magam, de alighanem másodlagosak ezek a dolgok, hisz az érdekel mégis mi lesz ami amit megteszek.
El-Loboban volt egy kávézó ahová majdnem minden évben megfordultam. A csempész évek alatt több. Kis várossal ellentétben, itt meglepően jó forgalom volt. Röviden szólván: sok ember volt.
A Subaru motorja szép lassan elhalkult ahogy bekanyarodtam a portól fedett parkolóba. Gyakori volt erre a kisebb homokviharok esete. Volt szerencsém látni pár ilyet, ekkor mindig vigyor ült a képemre. Tiszta western volt.
Belököm a kávézó ajtaját, a sportöltöny ügyesen összehúzva magamon.
Nem láthatják meg.
Pár lépéssel átszelem az asztalok közötti apró kis folyosót és a pulthoz sétálok. A pufók arcú kiszolgáló fickó bogár szemei egyenesen rám merednek, egy szót sem szól csak várakozik a rendelésemre.
Azonban csalódnia kell.
Mielőtt pont odaérnék a pulthoz a zakó alá nyúlok és előhúzom a Glockot.
– Bocs, pajti!
És tüzelek. A lövés hangja süketítő, de nem érdekel. A srác húsos, hájas arcába tompa csattanással érkezik a lövedék, nem sokkal a jobb szeme alatt. Felnyög és összeesik, fejét erősen a mögötte lévő kávéfőző gépezetbe ütve.
A hirtelen beálló csend most megváltó lenne. Ám a fülem rémesen cseng.
Faszom, ezt nem gondoltam át eléggé.
A vendégek ekkor ocsúdnak és felpattannak.
Az első kettő akik elindulnak, háttal vannak nekem. Lábaik sebesen járnak, ám a Glock, 9mm-es lövedékét nehéz lefutni hacsak nem vagy Flash.
Az egyiküknek a tarkójába csapódik a golyó míg a másiknak a hátába. Ti szerencsétlen balfaszok!
Mielőtt bárki bármerre menekülne az egyik asztalra pattanok. Ugyan az egyik tányér kiszalad a lábam alól, ami miatt kis híján seggre ülök, ám megtartom az egyensúlyom.
– Senki nem mozdul, be a sarokba, de kurva gyorsan! Háromig számolok, ha nem teszik meg akkor azt a kopasz seggfejt egy rakat kutyaszarral teszem egyenlővé! Egy!
Talán a nagy izgalomtól vagy a véletlen miatt? Nem tudom. Mindenesetre újra elsül a pisztoly és az emlegetett kopasz seggfej homlokába egy véres, lyuk támad. A fickó tompa nyögéssel összecsuklik.
Döbbenten tekintek a saját halálosztó pisztolyomra.
– Három… – jegyzem meg epés mosollyal az arcomon.
Ez a véletlen viszont hatásos. A körülbelül öt-hat ember (nagyobb tömegre számítottam, elszomorító) a pult jobb oldalára menekült és összegörnyedve guggoltak. A pisztolyom egyenesen rájuk tartottam.
– No, hölgyeim és uraim! Lesznek szívesek, két asztallal elbarikádozni magukat! Kérem, a saját érdekükbe!
Alig akarnak mozdulni szóval eléjük lövök a padlóba és felüvöltök.
– Az isten bassza meg, tegyétek amit mondtam vagy kurvára a kinyírlak titeket és megbaszom a koponyátokat!!
Kurva undorító. De rohadt hatásos. Ketten máris húzzák maguk köré az asztalt.
Letörlöm a kövér izzadságcseppet a homlokomról. A faszom se gondolta volna, hogy az öngyilkosság ennyire bonyolult lehet. Pláne ha körülbelül nyolc embert magaddal viszel.
Leszállok az asztalról és pár széket az asztalok elé lökök.
Igen, így nehéz lesz futniuk.
A pisztolyomat folyamatosan rájuk tartom, csak lábbal lökdösöm oda az előbb említett ülőalkalmatosságokat.
– Nem mozdul senki! Tegyenek úgy mint szobrok és maradjanak egy helybe!
Szófogadó kutyák ezek, hölgyeim és uram! Ijedten tekintenek rám a földről. Végül megtámaszkodok a legközelebb álló asztalon és benyúlok a nadrág zsebembe. Rövid ideig matatok.
Most van itt az idő.
A pisztolyom még mindig a nyolc ijedt vendégre mered. Egyre közelebb lépek hozzájuk végül a barikád szélénél kihúzom a kezem. Teljesen üres.
Leszámítva a mutatóujjamon fityegő biztosító szeget. Egy utolsó mosolyt eresztek.
– Hölgyeim és uraim! Maguk voltak a legjobb túszaim szóval fizetném a számlát.
Még három másodperc. Kettő… ők pedig futnak, de sokáig tart a barikádon átvágni magukat, szóval felesleges rohanni.
Mielőtt a cafatjaim összekeveredne az ő holttestükkel felüvöltök:
– A számlát legyen szíves!
Koók Gergely
]]>
A NOTESZ #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-notesz-creepypasta/ Mon, 03 Apr 2017 10:14:03 +0000 http://creepypasta.hu/?p=190 Ez a történet 50% hogy megtörtént. Információim hiányosak. Egy lányról szól, aki nagyon szomorú volt, mivel meghalt egy hozzátartozója. Hétvégén egész nap sírt. De nem csak pityergett, bőgött. Egyik este ezt írta a barátnőjének:

– Szia bocsi hogy 8-kor irok de fura dolog történt át kell jönnöd! MOST!!!
– Ok anyumék nincsenek itthon megyek sietek!
A barátnője nagyon paranoiás volt, félt egyedül este menni, nehogy valaki megtámadja. Vitt egy kis noteszt, hogy tőmondatokban leírja az eseményeket, ha valami rosszul sülne el, a rendőrök megtalálják, vagy tudják mi történt. Ezt a naplóban található szöveg:
8:11 ” A barátnőm írt, hogy menjek át. Félek, hogy valami baj van! 🙁
8:20 ” Itt vagyok, bekopogtam, várok…”
8:31 ” Már 10 perce várok és semmi! Az ajtó zárva már próbáltam.Csengetek.Úgy néz ki hogy nem hall
8:33 ” Körülnéztem, van egy nyitott ablak, bemegyek.
8:55 ” Mindent átnéztem, senki sehol. Megyek a padlásra! “
9:03 ” FELMENTEM A PADLÁSRA AZ ANETT OTT VOLT LILA FEJE ÉS KEZE VOLT FURÁN MOSOLYGOTT ELFUTOTTAM!!!! ITT VAGYOK AZ ÁGY ALATT!!!! JÖN!!!!!!!!!!! VISZ-



Ennyi volt a noteszben. Másnap egy telefon hívás jött a 911-es számra, hogy egy halott lány van az ág mellett és eltűnt az ő lányuk. A rendőrök képein brutálisan meggyilkolt lány található. Megfojtották, aztán úgy szétcincálták, hogy a bordák közül kiszedték az izmokat. Látszódtak a belsőszervei. A füzetet is megtalálták, véres volt a sarka. A következő üres oldalon vérrel írt felirat látszódott:<br><br>



MOST!!!
]]>
AZ ÁLLÁSINTERJÚ #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/az-allasinterju-creepypasta/ Wed, 22 Feb 2017 16:38:19 +0000 http://creepypasta.hu/?p=166 Az alábbi történet, egy 22 éves lány naplójából származik. 

2013. Augusztus 27. Jó lenne már valami munkát szerezni, mert ez az idióta főbérlő állandóan zargat, hogy kések a pénzzel. Oké, meglehet érteni őt is, hogy csúszok a pénzzel már két hete, de ő is megérthetné hogy nem italra, meg hülyeségekre költöttem a pénzem… Egyszerűen nem találok munkahelyet… Lehetne kicsit türelmesebb.  Na megyek, nézegetek pár hirdetést a neten, hátha találok valamit.

2013. Augusztus 29. Végre visszahívtak egy helyről, behívtak interjúra… De még majdnem egy hét van addig… Egy szaros adminisztráló munka, egy irodában. Nem baj, addig is keresgélek tovább, hátha ez nem jön össze. Ja és kedves naplóm, ne felejtsek macska kaját venni, mert szegény Percy ma is szalámi “diétára” kényszerült, mert tegnap is elfelejtettem venni.

2013. Szeptember 3. Nagyon rossz volt korán ébredni… Már rég elszoktam attól, hogy ilyen korán kelek, mert sajnos régóta nem találok egy normális munkahelyet. Egyáltalán minek ilyen korán bemenni, mikor csak interjú lesz? Délután nem érnek rá beszélgetni, ahh… hulla vagyok, rendbe szedem magam mindjárt, megiszom a kávét, és indulás. Muszáj megszereznem végre ezt a munkát, mert kiraknak az albérletből…

2013. Szeptember 4.  Felvettek a munkahelyre, hurrá de boldog vagyok… Gondolhatod kedves naplóm. Egész nap egy sötét lyukban kell írogatnom be az adatokat, ebben a dohos pincehelyiségben. Miféle cég ez?! Már a neve is… FreshBone fívérek vállalkozás, ki talál ki ilyen hülye nevet hogy friss csont?! Két főnök van, kissé zárkózottak, alig beszélnek. Beültettek a gép elé, elmondták hogy mit kell csinálni, és nagyjából ennyit tudok róluk.

2013. Szeptember 5. Ma volt egy érdekes beszélgetésem a melóhelyen. Egy iratfutár jött le hozzám, és kissé idegesnek tűnt. Furcsállta, hogy megint új lány van lent az irodában a gép előtt.  Azt mondta, hogy ebben a hónapban már én vagyok a negyedik. Én se értettem, oké hogy nem egy álom meló, de azért nem annyira vészes. A főnökök se lihegnek az ember nyakába… Hm, lehet hogy van valami gebasz, amiről még nem tudok?

2013. Szeptember 7.  Egyre jobban fáj a hátam ettől a sok üléstől, a szemem már káprázik a sok számítógépezéstől… Ráadásul ez a nyamvadt neon lámpa is vibrál néha. Lehet szólnom kellene valamelyik fönöknek, hogy csináljanak már valamit, mert így agyzsibbadást kapok pár nap múlva… De egyébként semmi extra nem történt ma, viszem fel az adatok, sose fogynak el…

A következő napló bejegyzést alig lehet elolvasni, reszkető kézzel írhatták:

2013. Szeptember 8. A ROHADT ÉLETBE!!! Fogalmam sincs hol vagyok! Nem tudom ki fogja ezt elolvasni, leírom hogy mire emlékszem… Ültem a számítógép előtt, vittem fel az adatokat. Aztán egy lépést hallottam a hátam mögött, de mire odanézhettem volna… BAMMM!!! valószínűleg fejbe vághattak valamivel, vérzik a tarkóm, és kitudja mennyi ideig eszméletemet vesztettem… Itt vagyok egy szobában, az egész neilonnal van kibélelve, és csak egy asztal van középen. Mint valamilyen bizarr filmben, ahol feldarabolják az elrabolt embereket. ÚR ISTEN, HOL VAGYOK? Próbáltam kinyitni az ajtót, de semmi… Esélytelen. Látszik a fólia alatt, mintha vér csorgott volna alá. Ezt nem hiszem el, mi történik velem?! Hallom hogy valaki motyog az ajtó másik oldalán, ki lehet az? Kivel beszél? Félek üvölteni, mi van ha bántani akarnak??? Hallom ahogy jönnek az ajtó felé, mindjárt bejö…

Több bejegyzést nem írtak a naplóba, azonban a helyi rendőrségi hírekben beszámoltak arról, hogy több fiatal nő megcsonkított holtestét találták meg egy közeli szemét telepen. Később kiderült, hogy a fivérek azzal kereskedtek, hogy emberi csontokból készült relikviákat árultak a darkweben.  Ezért azt javasoljuk mindenkinek, hogy nagyon legyen óvatos, amikor új munkahelyre megy dolgozni, informálódjon a munkaadói felől, amíg nem lesz késő…. 

 

]]>
ÉDES SUTTOGÁS #CREEPASTA http://creepypasta.hu/edes-suttogas-creepasta/ Wed, 08 Feb 2017 13:46:18 +0000 http://creepypasta.hu/?p=154 Egy barátom mesélt a dologról, hogy volt egy Suzy nevű ismerőse. Fiatal, csinos, hosszú fekete hajú és smaragdzöld szemű lány. 17 volt és elég messze lakott Paul barátomtól. Bele volt esve Paulba…Paul is mesélte, hogy itt nem valami egy estés dologról lett volna szó…Jó is lett volna, de Paul akkoriban még 25 éves volt…és félt, hogy megtámadják majd emiatt, ha megteszi, így hát megismerkedett Lolával, egy vele egykorú nővel, aki Suzy tökéletes ellentéte.

Suzy teljesen belebetegedett ebbe és megígérte Paulnak, hogy bosszút fog állni, amiért csak úgy képes volt otthagyni Őt. Paul és Lola épp az ágyon feküdtek, amikor a szőke hajú szépség nem tétovázott tovább és rákérdezett: -Szívem, mind gondolkodsz így? -Tudod, mielőtt az esküvőnk lett volna…volt egy lány Suzy…eléggé szerelmes volt belém és nehezen vette, hogy elutasítottam, félek, hogy bántani fog téged. -Suzy?! Ki ez a Suzy?! Hány éves egyáltalán?! -17, de… -Lola közbeszakította. -Igen Paul, teljesen nyilvánvaló, hogy majd egy 17 éves kis csitri idejön és meg is öl engem…

Paul, ez valami hülye prank a k*rva youtube-odra?! Ne nevettess már! -Lola hova mész?… -Kimegyek fürdeni, egyébként sem akarom azt hallgatni, hogy ennyi idősen hiszel egy dedós kislány fenyegetésében. – Lola felkapta a köntösét, és kirohant, tele volt dühvel és féltékenységgel, amit még jobban próbált elrejteni a férfi elől.

-Még hogy valami 17 éves kis cafka idejön…hát persze – beszélt magában. Levetkőzött, beállt a zuhanykabinba, jó meleg volt odabenn és megnyugtatta az is, hogy az üveg szemcsés volt, így alig látott ki, tökéletes alkalom számára a relaxáláshoz… Pontosabban lett volna, ha valaki nem kezd el kopogni a fürdő ajtaján: -Paul, hagyj békén, egyedül akarok lenni! De a kopogás nem maradt abba. Benyitott és Lola még erőteljesebben kezdett el kiabálni, mikor meghallotta, hogy még az ajtót is bezárták: -Paul, nem vagyok rád kíváncsi, húzzál már ki innen !

-kilépett a zuhanykabinból és a lélegzete is elállt, mikor látta, hogy nem Paul áll ott. Egy fekete hosszú, vizes hajú lány állt neki háttal, elől, két kezével valamit szorongatott…rémisztő volt a hófehér bőre, Lola-n végigfutott a libabőr. -TE MEG KI VAGY? – de választ nem kapott. A lány megfordult…a kezében pedig balta volt. Egyik szeme hiányzott, kezei tele voltak hegekkel, csupa vér volt és olyan félelmetes tekintettel bámult Lola-ra, hogy a vér is megállt szegény lány ereiben. -Az vagyok, akit megfosztottál a boldog élettől. – érkezett a válasz, miközben mutatóujjával frissen kiélezett baltájának élét simogatta. Lola könnyezni és remegni kezdett, majd minden bátorságát összeszedve kérdezte meg: -Suzy? -Szóval, Paul már mesélt rólam… -Figyelj…-mondta elcsukló hangon – én nem akartam ártani neked…komolyan…ha azt akarod elmegyek és soha többé nem nézek Paulra…csak ne bánts,könyörgöm! – térdelt le Suzy elé.

-Most is hazudsz…te k*rva, állj már fel! Szánalmas vagy! – majd megpofozta, és kopogásra lettek figyelmesek. Paul kopogott: -Szívem, bent vagy még? Elég régóta benn vagy..Megbékéltél már mondd? Suzy Lola tarkójához szegezte baltáját, majd ezt suttogta: -Azt fogod mondani, hogy persze, hogy minden rendben van, csak hajat mostál, ha nem, elvágom a torkodat! -Paul, én persze hogy jól vagyok, hajat mostam! -Bemehetek kicsim? Sajnálom,hogy ezt mondtam, tényleg hülyeség volt. Suzy újra suttogott: -Nem! Majd kimegyek, ha végeztem! -Ne gyere be Paul, kimegyek ha kész vagyok! -Lola nem szoktad az ajtód magadra zárni…én…betöröm! -PAUL NE – hagyta el erőteljes sikítás a száját és megpróbálta ellökni magától Suzy-t, de teljesen sikertelenül.

Paul-t az a látvány fogadta, ahogy Suzy Lola fejét tartja a kezében, s a frissen elvágott artériák helyéből vadul és gyorsan fut ki a vér a hófehér padlóra és csorog végig a hófehér bőrű lány kezein, Lola szemei még nyitottak voltak és könnyesek, látszott a fájdalom bennük. Paul arcán pedig látszott a sokk, mozdulni sem tudott. Suzy magához rántotta és szenvedélyesen szájon csókolta, majd meg is harapta. Megfogta két kezét, beletette a baltát, de Paul továbbra is csak állt ott sokkosan. -Látod Paul?! Megölted a feleségedet! – vihogott Suzy elvontan, betegen és elégedetten.

A sikolyra rendőrök is kijöttek, meddigre kiértek az a látvány fogadta őket, hogy Paul a véres baltát fogja, és Lola feje van előtte. Paul barátomat elmegyógyintézetbe zárták, rajtam kívül senki sem hitt neki, na persze azért nekem is vannak kétségeim…bármennyire is jó barátom volt.

Írta: Völgyi Szandra

]]>
RETTEGVE A PINCÉBEN! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/thomas-creepypasta/ Fri, 03 Feb 2017 13:20:55 +0000 http://creepypasta.hu/?p=146 Ez az érdekes történet, amit mesélek, Thomasról szól. Igen rólad Thomas, ne vigyorogj! Maradj ott a sarokban!
***

Na, folytatom történetem, szóval Thomas egy Német országi kisvárosban született. Aranyos gyerek volt, Hamvas szőke hajjal és mély kék szemekkel. A kiskorában furcsa érdeklődést mutatott az állatok iránt.

Sokszor kapták rajta, hogy meztelen csigákat felszúrt botokra. Legyeket és bogarakat kínzott meg, idővel, ahogy felcseperedett általános iskolás korában a biológia órákon a boncolások és élő szervezetek szervrendszere nagyon is érdekelte. Békákat és döglött egereket szerzett, és külön boncolásokat végzett. Eléggé magának való volt, senkivel nem beszélt, de viszont sokat verekedett, ha probléma érte.

A legdurvább esetei mikor saját macskáját vízbe fojtotta és feltárta a benne lévő szerveket. Persze mind ezt szülei tudta nélkül, a macskát hazugsággal takarva bújt ki felelősségei alól. Iskolai tanulmányai jelesek voltak, de mégis borzalmas tetteket hajtott véghez. Egyszer az egyik fiatalt, aki folyton provokálta, elkapta és házuk pincéjében kikötötte. Persze mielőtt nekilátott volna a boncolásnak, rajtakapták és pszichológushoz vitték szülei. Szülei eltusolták a történteket, a pszichológussal való folytonos látogatásai során Thomas egyre inkább elnyomta hóbortját.

Idővel nem mutatott hajlamára utaló jeleket, egészen addig a napig, míg egy orvosi műtétet elhibázott. Hibája a páciens életébe került, Thomast eltanácsolták és orvosi pályafutása megszűnt. Mély letargiába és erős alkoholizmusba burkolta magát. Mimnél jobban emésztette a hiba, annál jobban tért vissza belé gyerekkori elfojtott hajlama. A bárokban törzsvendég lett, folytonos verekedései és összetűzései végett sorra kitiltogatták. Lakásába menekült, kise ment az emberek közé. Egész napját az ivás és a négy falon belül töltötte.

Mikor már teljesen visszatért hóbortja, sikátorok sötétjében embereket rabolt el. Lakása picéjébe vitte morfiumtól elkábított áldozatait, felnyitotta testüket és átlagos vizsgálatokat végzett el rajtuk. Legfőképpen a hibáját próbálta kijavítani, már vagy egy tucat áldozatot szerzett magának időközben, abból talán öt-hat “sikeres” műtét, de a többi „sikertelen” lett.

A rendőrség nyomozásba kezdett, az eltűnt emberek után, akiket sajnos nem találtak meg. A holtesteket Thomas feldarabolta és ételként fogyasztotta el. A csontokat lakásához közeli hulladéklerakónál temette el.

Mivel nem volt társas lény, a nyomozók még sejteni sem sejtették ki áll a sorozatos emberrablások hátterében. A rendőrség cselhez folyamodott, közben az elrablások egyre jobban megsűrűsödtek. Felbéreltek egy utcai “árust”, hogy feltűnést keltve járja a várost. Nyomkövetőt helyeztek el testébe, amelyet mielőtt evett bele csempézték ételébe.

Az “árusnak” nagy összeget adtak, hogy elvégezze aprócska feladatát. Sok idő telt el, amíg Thomas kiszemelte magának és elrabolta. A rendőrség követte a nyomkövetőből sugárzó jelet Thomas házáig, ahol egy furgonnal leparkoltak az elrablást követően.

Feltehetőleg a pincében tartózkodhatnak, jegyezte meg a rendőr parancsnok gyakornoka. Betörtek a lakásba, az a látvány, amit ott láttak undorító volt. Sötét és mindenhol pálinkás és vodkás üvegek hevertek, a szag egy koszos kocsmáéhoz hasonlított. Elindultak a pincébe, egy fém ajtó állt, amely csukva volt. A Zsanérok már eléggé öregek voltak, elég volt csak leütni őket, mert a hegesztés már nem sokat tartott.

Sikerült betörniük, az eléjük táruló látvány borzasztó volt. A teremben egy nagy asztal állt, ahol az elkábított lány nyitott szemmel meztelenül feküdt. Szemei a rendőrökre bámult, akik megtorpantak a látványtól. Thomas épp boncoláshoz készült, a nő élt, de mozogni nem volt képes. Remegő kezében szikét tartott és szemében düh izzott, felvágni készült a lány mellkasát, közben ezeket a szavakat motyogta.
– most sikerülni fog!

– sikerülnie kell!

 

Csak ezt hajtogatta, még akkor is mikor a rendőrök megbilincselve vitték ki lakásából. A kihallgatásoknak semmi értelme nem volt, Thomas folyton az a két mondatot hajtogatta. A holttestek sosem kerültek elő vagy azok csontjai és Thomas vallomása se segítette őket felkutatásukban. Thomast kényszerzubbonyba majd egy elmegyógyintézetbe zárták.
Írta: (Németh László) Steaven Hole
]]>