érdekes – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Sun, 07 Oct 2018 06:57:10 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 I’m Blue #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/im-blue-creepypasta/ Fri, 27 Oct 2017 12:41:14 +0000 http://creepypasta.hu/?p=233

Egy érdekes creepypasta-t szeretnék bemutatni neked, amiről régen magam se tudtam, de miután rákerestem és végigolvastam, van valóságalapja, azt leszögezem (Hogy miért? Az a végén megtudható.) És igazából érdemes tudni erről, főleg akik ismerik az Eiffel 65-öt

Bizonyára ismered az Eiffel 65 bandát, akik a “Move Your Body” (Mozgasd a testedet) vagy a “Too Much of Heaven” (Túl sok mennyország) számaikkal lettek népszerűek. Ők egy olasz eurodance csoport, és talán három találat van erre Amerikában: a két korábban említett dal, és a “Blue”. Ha hallottad ezt a számot, akkor valószínűleg felismerted, hogy fülbemászó és leginkább érthetetlen dalszövegű. A dal 1999-ben Amerikában jött ki, tehát ha 15 évesnél idősebb vagy, akkor már hallhattad. De valószínű, hogy nem hallottad még a dal mögött rejlő kulisszatitkokat. Legutóbbi életrajzukban az Eiffel 65 feltárja az igazságot:

Eredetileg négy tagja volt az Eiffel 65-nek: Gianfranco Randone (művészneve: Jeffrey Jey), Raimondo Sanguine, Maurizio Lobina és Gabry Ponte. Néhány sikertelen együtemű hiba után négyen úgy döntöttek, hogy inspirációt keresnek, misszionáriusként szolgálva templomuknak. Hamarosan Afrika szívébe mentek, hogy felépítsenek egy öntözőrendszert a szárazföldi falvakba. Egyikük sem igazán szakosodott fizikai munkára, de az Isten igéje lehozta őket, így ott tudnak majd dolgozni.

Az építés meglehetősen unalmas volt a kicsi létszám ellenére. Az öntözőrendszerek elég utasításokkal rendelkeztek ahhoz, hogy a csövek pár héten belül összeilleszkedjenek, megmentve a helyi farmokat és megnyerve a falusiak szívét. A falubeli önkéntesek közül a 4 bandatagot választották aznap este, hogy megünnepeljék ezt az éjszakát. Nagy ünnepet kellett készíteniük nekik. Csomagolt élelmiszereket szállítattak nekik egy pár rozsdás amerikai raktárból, melyeket örömmel elfogadtak.

Aznap éjjel, Jeffrey, Raimondo, Maurizio és Gabry belépett a faluba, ahol egy hosszú asztal fogadta őket egy nagy körrel a szélén, ahol tábortűz égett. A négy bandatag leült és aztán az egyik falubeli egy közeli kunyhóból kijött és egy kecskét cipelt magával, amit aztán a tűzre tett. Négyük olyan hosszú ideig volt a környéken, hogy az elkövetkezendőktől nem riadtak vissza, de Raimondo még mindig finnyás volt. A falubeli a kecskét felnyársalta és a tűz fölé tette, hagyván, hogy az állat szőre elégjen, így a hús felforrósodik majd. Miután ez örökkévalóságnak tűnt, a szakács levette a tetemet a tűzről és elkezdte feldarabolni. Néha-néha egy artériát vágott el, mely után a forró vér a koszba spriccelődött és sisteregve forrni kezdett. A választási lehetőség (valószínűleg az, hogy a kecske mely részét egyék meg) a zenekaron állt és a séf folytatta a kecske felszolgálását a többi összegyűlt lakosnak.

A zenekar inkább éhes volt, mint undorodott, így a frissen pirított kecskébe ástak (hogy egy jót egyenek), de Raimondót még mindig gyötörte a kecske sorsa és csak három falatot nyelt le mielőtt tagjaik befejezték a részüket. Mivel nem akarta megsérteni a nagylelkű társait, Raimondo szétosztotta a három bandatag között és gyorsan befejezték a maradékok megevését. A falubeliek ezután el kezdtek táncolni a tűz körül. A helybéliek árnyékai úgy ropták a táncot, ahogy azt ők maguk tették: a villódzó lángokkal egyidőben. A Nap ezen a ponton állt, meghagyván a lángot az egyetlen fényforrásnak (avagy lement a Nap és a tűz világított nekik).

Ahogy a tánc folytatódott, az egyik falusi, aki nem volt a tűz közelében, felbukkant a kunyhójából és egy második fogást tartogatott a zenekar számára. A halvány fényben ez úgy nézett ki, mint egy csodálatos halom lenyúzott sertéshús, amelyet a zenekar szívesen fogyaszt. Azonban a kecske nagy részének megevése után a három bandatag hasa már tele volt és így felajánlották a hús oroszlánrészét Raimondónak. Szívesen megette azt és hamarosan elégedett lett. Azonban ez nem tartott tovább.

Raimondo felállt az asztaltól és becsatlakozott a többi falubelihez táncolni. A kéz és láb szüntelen mozgatása gyerekjáték volt számukra miközben a Raimondo mellett levők mozdulatai tökéletesen illeszkedtek. A táncba beavatkozva Raimondo elkezdett kántálni:

Im blue da ba
Dee da ba di
Da ba dee da
Ba di da ba
Dee da ba di

MEGJEGYZÉS: Itt van a creepypasta németül, amiben tekerj 4:33-ra és ott hallható a zene egy pár másodpercre

Raimondo társai tudták, hogy ez az az inspiráció, amit régóta kerestek, ezzel leírva Raimondo élretörő zenei tehetségét. Aztán a többiek nézték tovább, ahogy táncol. Mozgása egyre csak gyorsult, mely sokkal gyorsabb volt, mint a többi társának mozdulata, de eközben persze Raimondo még folytatta tovább az éneklést. A társasági kör körülzárta őt és a 3 bandatag egy pillanatra elvesztette szem elől Raimondót, aki szaladt előre és a tűzbe ugrott, de még mindig énekelt.

A 3 tag megpróbálta áttörni a társasági kört, hogy megmentsék a barátjukat, de minden lépésük, amiken keresztül megpróbáltak átjutni, egy jól ütemezett tánclépés blokkolta. Minden, amit tenni tudtak, az az volt, hogy a barátjukat végignézik, miközben a tűzön ég és énekli a kísértő refrént amikor tüdeje már nem volt többé. A zenekar messze a sötétségig futott, egészen addig, amíg nem bukkantak rá az önkéntes táborra, ahol tartózkodtak eredetileg. Nem beszéltek arról, hogy mi történt a többi önkéntesnél, és amikor hajnal lett, a zenekar elindult a repülőtérre, hogy visszatérjen Olaszországba.

A hármuknak sikerült kompenzálni Raimondo zenei tehetségét és elkészítették az Europop című albumot. A zeneszámok többsége csekély volt, de a “kék” az amerikai partra tette, és azonnali törés volt. A zenekar milliókra tett szert az albummal, de nem költség nélkül. A zenekar tisztelgésként Raimondo végső kántálását felhasználta mint a “Blue” dalszöveg. A gyilkossági arány megduplázódott Olaszországban abban az évben és a legtöbb áldozatot soha nem találták meg, legalábbis nem teljes egészében. Az áldozatok közül a legtöbbjüknek nem volt meg a teljes teste, legtöbbjük húsa el lett fogyasztva, mintha vadállatok jártak volna ott. A törvényszéki vizsgálatok nem tudták azonosítani, hogy milyen fajta állat fogyasztotta el ezeket az embereket, és nem is tudták megtalálni az áldozatok többi részét.

Évekkel később, egy kutató két dolgot kapcsolt össze: a ‘Blue’ szám kiadását és a rejtélyes halálokat. A dalszöveg megfordításával/visszafelé lejátszásával a kutató felfedezte Raimondo titkos üzenetét:
(Itt meg is lehet hallgatni rendesen és visszafelé: http://eifel65cannibals.ytmnd.com/)

Hide the body
Eat the body
Hide the body
Eat the body

Mely azt jelenti, hogy “Rejtsd el a (holt)testet, edd meg a (holt)testet“.

Írta: Szemerd?k Dávid
]]>
Snuff Volume 1. #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/snuff-volume-1-creepypasta/ Thu, 09 Feb 2017 00:35:26 +0000 http://creepypasta.hu/?p=157 – Még mindig nem értem, miért egy kajáldába kell megvárnunk. Kurvára semmi értelme egy mészárlás előtt zabálni. Csak kiokádom a belem.
Troy nem igazán figyelt rám. Szó nélkül kajálta a sült krumpliját míg én keserű szájízzel kortyoltam a kávém. Nem is értem miért ittam, ha egyszer az eleve üres gyomromat marta.
Troy újabb adag sült krumplit tolt be az arcába majd rövid nyammogás után megszólalt.
– Te csak ne akarj okádni, más dolgod sem lesz mint kameráznod. Mi ketten végezzük a dolgunkat, neked csak játszanod kell az operatőrt. A srác a snuff filmek zsenije.
– És mit mondtál mi a neve? Zekés, Csuhás?
Troy megforgatta a szemét.
– Csuklyás te barom.
– Ja igen, Csuklyás… szinte sajnálom.
– Hát én is, de nincs mit tenni. Utolsó melónak eltenni láb alól egy híres snuff filmest, megéri. Plusz leforgatni egy fasza kis mészárlást… soha sem volt jobb melóm.
Unottan belekortyoltam a kávéba.
– És mennyi az annyi?
– Háromezer. Ha a film elég profira sikerül, akkor még kapunk mellé ötszáz dodót.
– Az összesen hétezer igaz-e?
– Lenyűgözöl néha, Frank.
Ostoba hangon felvihogtam. Troy belökte az utolsó falatot majd fejével az ajtó felé bökött.
– Azt hiszem megjött az emberünk.
Hátrafordítottam a fejem. Az ajtón belépve egy nyúlánk srác jelent meg. Őszintén szólva csalódtam. A nagy és híres Csuklyás ez lenne? A srác nem tűnt ijesztőnek még a bakancs és a hosszú bőrkabáttal se. Arcra rohadt fiatalnak tűnt, a világos kecskeszakáll és a karikás, enyhén szatyros szemek idősítették.
Amint odalépett hozzánk megállt az asztal mellett és…
És baszki ez énekel.
– “Bury all your secrets in my skin…”
Értetetlenül meredtem rá, mire Troy elvigyorodott.
– Slipknottól a Snuff?
A srác félmosollyal kacsintott.
– Csüccs. – biccentett Troy.
A fickó félrelökte a kabátja alját és leült Troy mellé.
– Szóval srácok! – szólalt meg a fickó vigyorogva. – Ti vagytok a Floridai Rémek?
Nem szívesen emlegettem magunk, pláne nyilvánosan. De tizenegy óra is elmúlt már és már csak egy szakács volt bent, az se hallott semmit a susmogásunkból.
– Mi. – válaszoltam Troy helyett. – És te volnál a Csuklyás?
– A pótolhatatlan. – kacsintott a srác. – De szerintem a munkánkat tekintve, hívhatjuk egymást a nevünkön.
Odanyújtotta Troynak a kezét.
– Darren a nevem.
– Troy.
– Frank.
Mindketten kezet fogtunk a sráccal.
– Eszel valamit? – kérdezte Troy.
– Kösz, kihagyom. Inkább térjünk a témára: Mi a cím és az áldozat neve?
– Áldozatok. – javítottam ki.
Darren szeme felcsillant. Nem boldogan. Pszichopatán. Viszont az arcán boldog mosoly ült. Szerencsétlen nem is sejtette, hogy ő is benne lesz a halottak közt.
Troy mesélni kezdett.
– North Street, 12. Egy négy tagú család, Warsonék. Anyuka, apuka és két lány.
– A gyerekek kicsik? – kérdezte Darren.
– Ikrek. Olyan tizenévesek.
Darren mosolya kicsit halványult, de a fény a szemében megmaradt. Troy összevonta a szemöldökét.
– Mi baj?
– Semmi… csak kölyköt nem szívesen ölök… ha elpatkolnak olyanok mint a porcelán babák.
Troy felnevetett és folytatta.
– Gyorsan kell meglennünk, a szomszédok nem lesznek otthon de fő a biztonság. Frank kamerázik majd szóval minden frankó lesz. Kérdés?
– Felszerelés?
– A furgonunkban. Két vadászkés, egy rövid nyelű fejsze, egy Glock és egy baseball ütő.
– Stipi a fejsze. – vigyorodott el Darren.
– Oké. – bólintott Troy. – A faszi aki ajánlotta a melót bizonyos Mag’hu néven hívatja magát. Utalással kapjuk a pénzt, már elküldtem a számla számod.
– Lekötelezel. – kacsintott Darren. – No és a kamera milyen?
– Frank? – nézett rám Troy.
Leküldtem a kávé végét és unott hangon válaszoltam.
– Panasonic. Beépített led lámpával, hússzoros zoommal, huszonnégy miliméteres nagylátószöggel.
Darren elvigyorodott.
– Felkészültél mi, kiscserkész?
– Fel.
Darren újra visszafordult Troyhoz.
– Na és mikor kezdünk?
Troy szó nélkül elmosolyodott majd lecsapott húsz dolcsit az asztalra.
– Mehetünk uraim!

Írta: Koók Gergely

]]>