elrablás – CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Sun, 07 Oct 2018 06:57:10 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 Az utolsó adag… #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/az-utolso-adag-creepypasta/ Wed, 10 May 2017 20:24:18 +0000 http://creepypasta.hu/?p=199 A szél süvítve zúg a fülem mellett. A beton egyre szélesebbnek tűnik, ahogy már csak két méter választ el tőle. Az utolsó pillanatban összehúzom magam majd tompa puffanással a földre esek. Istenesen beütöm a térdem és a bordám, de nincs idő megállásra.
Felpattanok és sántikálva rohanok a sikátorok sötét folyosóin.
A pénz meg van, már csak haza kell érnem és egy telefont elintézni.
Átszáguldok az egyik vegyesbolt mellett és a hátsó kapuján átmászva, egy konténer oldalánál megbújok. Szívem rémesen hevesen ver, a mellkasomba égő fájdalom csap fel. Ugyan sokat szoktam futni, ez most mégis kimerítő volt. Talán csak azért bírom a többi esetbe, mert tisztán nem szoktam lopni.
Most viszont két napja tiszta vagyok.
Mindenem viszket és fáj, szívem szerint meg se mozdulnék. De le vagyok égve és zsebelnem kellett.
A fickót akit kiakartam rabolni, egészen hazáig követtem. Még a házába is belógtam. Amíg fürdött addig átkutattam a nappalit. Pár dolláron kívül nem sokat sikerült nyernem, ez viszont most bőven elég egy röpke bódultságra. Az a rohadék persze a távozásomkor előjött. Egy konyhakést előkapva fenyegetett, hogy ne mozduljak.

Mintha egy pornószínésznek azt mondanád, hogy ne basszon.
A bejárat túl messze volt, hogy távozzak. Az egyetlen út az ablak volt.
Vagy ugrasz vagy meghalsz.
A konténer bűzét felveszi a ruhám, orromba fanyar, gyomorforgató szag kúszik be.
Ez mind nem érdekel. Sem a hasogató bordám, sem a vérző térdem, sem a nyílt seb a homlokomon.
Farmerom zsebébe nyúlok és előhalászom a telefonomat. Remegő kezekkel bepötyögöm a telefonszámot és várok. Kicseng egyszer. Kicseng kétszer.
Idegesen fel-le jár a térdem. Richtig nincs otthon.

Nyilván.
És ekkor…
– Halló?
Kis híján felvisítok örömömben. Remegő hangon szólok bele:
– Travis? Itt Sean!
– Kicsoda?
– Sean Filps! A Csótány!
– Ja, igen. Mondjad, nem érek rá egész nap!
– Anyag kéne. Herka…
– Milyen értékbe?
– Ehmm…úgy…
Gyorsan beletúrtam a frissen szerzett nyereménybe.
– Úgy….hatvan dollár értékbe!
– Felejts el!
– Mi?! – hangom hisztérikusan megemelkedett. – Drogárus vagy és hatvan dollárért nem árulsz semmit?!
– Dehogynem. De én nagyban utazok, érted?

Kis híján földhöz vágtam a telefont. Travis egy pitiánér drogárus volt, de Al Caponenak képzelte magát. Normális esetben nem is vennék tőle. Azonban most vészhelyzet van. És egyedül ő van a közelbe.
Nagy levegőt veszek és a fogaim között szűröm ki a szavakat.
– Hatvan dollár értékbe, herkát! Fél óra múlva! Research Road 12, második emelet hetes lakás!
Azzal kinyomom a telefont. Csak ekkor tudatosul mind az a fizikai fájdalom ami ért az elmúlt tíz percbe, még sincs idő a sebeimet nyalogatni.
Nagy nehezen felkelek a földről és újra átküzdöm magam a kerítésen és hazáig sántikálok.
Így lesérülve majd egy órának tűnik az egész, én mégis előbb érek oda mint az árus. Már nyitom ki a lakóház bejárati ajtaját, mikor az ismerős vörös Ford bekúszik. Hangos fékcsikorgással áll meg és száll ki belőle Travis tagbaszakadt alakja.
Pár lépéssel mellette termek és a mellkasához vágom a rongyosra gyűrődött pénz köteget. A srác ügyesen elkapja és a kezembe nyomja a cuccot, ami hát…

– Csak ennyi?
– Hatvan dollárról beszélünk ember, mit vártál?

Dühösen morrantok egyet. Szívem szerint kitépném a szemét, most azonban sarkon fordulok és rongyolok fel a lépcsőn.
Pár perc múlva behúzom magam mögött a lakásom ajtajának reteszét és a földre dobom magam.
A drogos sarok.
Már hűséges háziállatként vár a tű, a herka kanál és a gumicső.
Zombi módjára készítem be a cuccot, gyakorlott mozdulatokkal teszem a dolgomat és csak akkor eszmélek mikor a tű hegye belecsusszan a vénámba és a méreg elárasztja gennyes ereimet.
Hogy mámorító? Nem. De talán ez az útja, hogy meghaljak. Ezt nem tudja belőlem elszívni.
Ő.
Behunyom a szemeim, elgyengült kezeimmel eltakarom a szemem, mert már hallom, hogy megjelent.
Ő.
– Nocsak, Sean…
A recsegő hang félelemmel csap a szívembe. Nem merek odanézni, de azért válaszolok.
– Nocsak, Csótány…
– Mire készülsz, Sean?
– Például megdögleni. A túl adagolásból nem tudsz feltámasztani.
– Ennyivel akarod magad túladagolni? Egy csecsemő nem döglene bele. Neked is csak épp annyira elég, hogy előcsempész engem és fizikai valósággá teremts meg.
Hörögve felröhögök.
– És még csak meg sem köszönöd…
– Nincs mit megköszönnöm. Gyilkos egy fantáziád van.
Szép lassan kinyitom a szemem. Lelkem démonja áll előttem.
Csótány.
Ő.

Egykori gyermek elmém legsötétebb démonja, őrületem okozója. A halál megkönnyebbülésének el rablója.
Magassága bőséggel a két méter felett jár. Rémesen vékony, szürke bőrű, csupasz koponyájú alak. Testét csak egy pár rémesen vékony szakadt fekete szalag fedi. Lába alig érinti a földet.
Üres szemgödre rám merednek, az ajkak nélküli, örök vigyorba szaladt száj pedig kinyílik és megszólal.
– Üdv újra a valóságba, Sean!
Hideg könnyek folynak végig az arcomon. A kezemre cseppennek, fekete kis foltokba. Rémesen fáj mindenem. A falak lassan elfolynak, könnycsatornámból jéghideg olaj ömlik. A padló önálló életet élve lebegni kezd. A bútorok hajlonganak mintha csak átkozottul erős szél cibálná őket. A Csótány pedig csak egy helyben lebeg és lassú-szakadozott mozdulatokkal körbe forog. Szájából és üres szemgödreiből eddigre zöld füst tör elő, míg hangja végigszánkázik az egész lakáson.
– “Egyszer mi a földre omlott, nem hagy mást csak fekete foltot. Ha elűzni próbálod a Csótányt, elvágod a tükör torkát. És ha abból vér fog folyni, az élet téged elfog hagyni.”
Újra behunyom a szemem. Ez csak a képzeletem szüleménye.
Nem létezik.
Ő.
Nem, Ő biztos nem.
Mikor kinyitom a szemeim, már nincs sehol. Minden ugyanúgy néz ki mint eddig.
A Csótány nincs sehol, csak a hangját hallom amint ennyit mond:
– Ideje egy újabb adagot venni, nem gondolod?

Koók Gergely

]]>
RETTEGVE A PINCÉBEN! #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/thomas-creepypasta/ Fri, 03 Feb 2017 13:20:55 +0000 http://creepypasta.hu/?p=146 Ez az érdekes történet, amit mesélek, Thomasról szól. Igen rólad Thomas, ne vigyorogj! Maradj ott a sarokban!
***

Na, folytatom történetem, szóval Thomas egy Német országi kisvárosban született. Aranyos gyerek volt, Hamvas szőke hajjal és mély kék szemekkel. A kiskorában furcsa érdeklődést mutatott az állatok iránt.

Sokszor kapták rajta, hogy meztelen csigákat felszúrt botokra. Legyeket és bogarakat kínzott meg, idővel, ahogy felcseperedett általános iskolás korában a biológia órákon a boncolások és élő szervezetek szervrendszere nagyon is érdekelte. Békákat és döglött egereket szerzett, és külön boncolásokat végzett. Eléggé magának való volt, senkivel nem beszélt, de viszont sokat verekedett, ha probléma érte.

A legdurvább esetei mikor saját macskáját vízbe fojtotta és feltárta a benne lévő szerveket. Persze mind ezt szülei tudta nélkül, a macskát hazugsággal takarva bújt ki felelősségei alól. Iskolai tanulmányai jelesek voltak, de mégis borzalmas tetteket hajtott véghez. Egyszer az egyik fiatalt, aki folyton provokálta, elkapta és házuk pincéjében kikötötte. Persze mielőtt nekilátott volna a boncolásnak, rajtakapták és pszichológushoz vitték szülei. Szülei eltusolták a történteket, a pszichológussal való folytonos látogatásai során Thomas egyre inkább elnyomta hóbortját.

Idővel nem mutatott hajlamára utaló jeleket, egészen addig a napig, míg egy orvosi műtétet elhibázott. Hibája a páciens életébe került, Thomast eltanácsolták és orvosi pályafutása megszűnt. Mély letargiába és erős alkoholizmusba burkolta magát. Mimnél jobban emésztette a hiba, annál jobban tért vissza belé gyerekkori elfojtott hajlama. A bárokban törzsvendég lett, folytonos verekedései és összetűzései végett sorra kitiltogatták. Lakásába menekült, kise ment az emberek közé. Egész napját az ivás és a négy falon belül töltötte.

Mikor már teljesen visszatért hóbortja, sikátorok sötétjében embereket rabolt el. Lakása picéjébe vitte morfiumtól elkábított áldozatait, felnyitotta testüket és átlagos vizsgálatokat végzett el rajtuk. Legfőképpen a hibáját próbálta kijavítani, már vagy egy tucat áldozatot szerzett magának időközben, abból talán öt-hat “sikeres” műtét, de a többi „sikertelen” lett.

A rendőrség nyomozásba kezdett, az eltűnt emberek után, akiket sajnos nem találtak meg. A holtesteket Thomas feldarabolta és ételként fogyasztotta el. A csontokat lakásához közeli hulladéklerakónál temette el.

Mivel nem volt társas lény, a nyomozók még sejteni sem sejtették ki áll a sorozatos emberrablások hátterében. A rendőrség cselhez folyamodott, közben az elrablások egyre jobban megsűrűsödtek. Felbéreltek egy utcai “árust”, hogy feltűnést keltve járja a várost. Nyomkövetőt helyeztek el testébe, amelyet mielőtt evett bele csempézték ételébe.

Az “árusnak” nagy összeget adtak, hogy elvégezze aprócska feladatát. Sok idő telt el, amíg Thomas kiszemelte magának és elrabolta. A rendőrség követte a nyomkövetőből sugárzó jelet Thomas házáig, ahol egy furgonnal leparkoltak az elrablást követően.

Feltehetőleg a pincében tartózkodhatnak, jegyezte meg a rendőr parancsnok gyakornoka. Betörtek a lakásba, az a látvány, amit ott láttak undorító volt. Sötét és mindenhol pálinkás és vodkás üvegek hevertek, a szag egy koszos kocsmáéhoz hasonlított. Elindultak a pincébe, egy fém ajtó állt, amely csukva volt. A Zsanérok már eléggé öregek voltak, elég volt csak leütni őket, mert a hegesztés már nem sokat tartott.

Sikerült betörniük, az eléjük táruló látvány borzasztó volt. A teremben egy nagy asztal állt, ahol az elkábított lány nyitott szemmel meztelenül feküdt. Szemei a rendőrökre bámult, akik megtorpantak a látványtól. Thomas épp boncoláshoz készült, a nő élt, de mozogni nem volt képes. Remegő kezében szikét tartott és szemében düh izzott, felvágni készült a lány mellkasát, közben ezeket a szavakat motyogta.
– most sikerülni fog!

– sikerülnie kell!

 

Csak ezt hajtogatta, még akkor is mikor a rendőrök megbilincselve vitték ki lakásából. A kihallgatásoknak semmi értelme nem volt, Thomas folyton az a két mondatot hajtogatta. A holttestek sosem kerültek elő vagy azok csontjai és Thomas vallomása se segítette őket felkutatásukban. Thomast kényszerzubbonyba majd egy elmegyógyintézetbe zárták.
Írta: (Németh László) Steaven Hole
]]>