CREEPYPASTA.HU http://creepypasta.hu Üdvözöllek a félelem birodalmában! Sun, 07 Oct 2018 06:57:10 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.3 A tavi szálló #creepypasta http://creepypasta.hu/a-tavi-szallo-creepypasta/ Sun, 07 Oct 2018 06:57:10 +0000 http://creepypasta.hu/?p=305 Egyszer pár barátommal elmentünk egy hozzánk eléggé közel álló tóhoz egy két napos túrára.
Minden jól ment, amíg el nem érkezett az éjszaka.
Az éjjel nagyon nagy vihar volt. Nem autóval mentünk, és az esernyő meg nem védett meg.
Amikor a barátomnak feltűnt a közelben egy hotel.
Gyorsan berohantunk oda.
Bár nem volt túl bizalomgerjesztő ez a hely, az omladozó fal, vagy a sarkokban lévő tenyér méretű pókok miatt, de egynek megtette.
A recepcióstól kértünk szállást. Amit furcsálltunk, hogy mind a négyünknek külön szobát adott.
Na mindegy. Legalább nem zavarjuk a másikat.
Épp a lépcsőn mentünk felfelé mikor szembe találtuk magunkat egy nagyon erős az ötvenes éveiben járó emberrel, aki ezt mondta nekünk: -Kedves vendégek! A hotelunkról terjedt pletyka hazugság. Nincs itt szellem, csak már öreg az épület, és kiad bizonyos zajokat.

Nem tudtuk ezt mire vélni.  Mindegy. Úgy látszott nincs ki a négy kereke.
George volt köztünk a legfiatalabb. Ő parázott be a legjobban a szavak hallatán.

Na mindegy. Jó éjszakát kívántunk a másiknak, és bementünk mindannyian  a szobákba.
Nekem feltűnt valami fura különös szag, de nem igazán foglalkoztam vele.
Jobb mint az esőben ázni.
Ágyba bújtam, és igen hamar elaludtam.

Éjfél körül felkeltem, mert úgy éreztem hogy valami nyomja a mellkasom. Ránéztem a ruhámra, ami tiszta vér volt.

Kiugrottam az ágyból, be rohantam a mosdóba, és felhajtottam a pizsamám. A vérnyomok eltűntek, és sebem sem volt.
Akkor már a nyikorgás felerősödött. A hangot a hálóból lehetett hallani ahol én aludtam. Bementem oda, kivágtam dühösen az ajtót, amikor azzal szembesültem, hogy egy húsz év körüli lány felakasztva, vértől átázva lóg a csilláron.
A vér már tócsában állt a takarón. Megdermedtem a rémülettől. Csak ott himbálózott, és közben egy halk dalt énekelt.
“Fájdalom és fájdalom az életem hát átadom, át annak ki adta nékem, elfogadom itt a végem”
Ezt énekelgette újra újra és újra. Majd egyszer megállt. Picit beljebb léptem mikor felém fordította a fejét, és fülsüketítő hangon üvöltötte: -TŰNJ EL!!!!!!!!!- majd elkezdte magát az irányomba hintáztatni.
Én akkor sikítottam, és hátraestem, elvesztettem az eszméletemet. Mikor felkeltem sem a lány, sem a kötél, sem a vértócsa nem volt ott. Akkor már a rémülettől nem tudtam bent maradni. Lerohantam, és a recepción töltöttem az egész éjszakát.
Elmeséltem a recepciós asszonynak hogy mi történt, és elmeséltem hogy hogy nézett ki a lány.
Ő erre ezt mondta, bár tényleg akasztotta ott fel magát egy depressziós lány, de ő ezekben csak akkor fog hinni ha majd lát egy jelenést, és hogy mindenbe le merné fogadni hogy csak álmodtam. Eléggé felidegesített a dolog, de inkább hagytam. Volt nekem elég bajom. Jaj szegény George. Szegény barátaim. Mit kezdenek ők ott fent.
Mint ha ez egy hívószó lett volna, mert akkor tűntek fel a lépcsőházból.
Azt mondták hogy ők ettől az iszonyatos nyikorgástól nem bírtak aludni.
Egyedül George tudott ezek szerint aludni, mer ő nem jött le csak.
Ekkor elmeséltem nekik azt hogy mi történt velem, illetve azt is hogy a recepciós is visszaigazolta, hogy az én szobámban a csilláron felakasztotta magát egy depressziós lány.

Ekkor már sejtették hogy George-nál nem biztos hogy az alvás játszik közbe a fennmaradásnál, de egyiken sem voltunk olyan bátrak hogy még az éjszaka folyamán oda az emeletre betegyük a lábunkat.

Elérkezett a reggel. Felmentünk, kopogtunk, de nem nyitott ajtót.
Elkértük a kulcsot, és bementünk.
Mikor George rémülettől dermedt holttestével találtuk szembe magunkat a hálóba lépve.

Akkor már mindannyian tudtuk hogy mi történt. Kirohantunk a hotelből hívtuk a mentőt.
Ki is érkezett, elvitte George-ot.
Mi onnantól fogva sosem mentünk hotelba, még akkor sem ha vihar volt.

Egy barátot már elvesztettünk. Még egyet már nem bírnánk ki.

 

 

Szerző: Nyírő Gergő

]]>
Az elme átjárója #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/az-elme-atjaroja-creepypasta/ Mon, 09 Jul 2018 12:35:37 +0000 http://creepypasta.hu/?p=299 1983-ban mélyen vallásos tudósok egy csoportja radikális kísérletet vezényelt le egy, a nyilvánosság elől elzárt létesítményben. A kutatók azt a teóriát szerették volna megvizsgálni, hogy egy olyan ember, kinek az érzékszervei nem működnek, illetve akinél minden fajta érzékels blokkolva van, képes lesz-e érzékelni Isten jelenlétét.
Úgy vélték, hogy az öt érzék elhomályosította az „örökkévalóság tudatát”, és érzékek nélkül az ember valóban kapcsolatba kerülhet Istennel. Egy idős ember – akinek állítása szerint „ már nem volt olyan ok a világon, amiért neki élni érdemes” – volt az egyetlen önkéntes tesztalany. A tudósok bonyolult műtéti beavatkozások által minden agyi érzékeléshez köthető idegi kapcsolatot elvágták. Bár a tesztalany teljes izomfunkciói működtek, nem látott, hallott, ízlelt, nem érezett szagokat, illetve nem érezte a tapintást sem. A külső világgal való teljes kommunikáció hiányában egyedül maradt a gondolataival.

A tudósok természetesen mindent figyelemmel kísértek. A kezdeti szakaszban az átlagosnál hangosabban beszélt a lelkiállapotáról, szétszórt mondatokban, amelyeket természetesen ő maga sem hallott. Négy nap elteltével azonban az alany azt állította, hogy halk és érthetetlen, kivehetetlen hangokat hall a fejében. Feltételezvén, hogy ez egyfajta pszichózis kezdete lehet, a tudósok kevés figyelmet tulajdonítottak ennek a jelenségnek.
Két nappal később az alany sírásban tört ki. Azt állította, hogy hallja, hogy a halott felesége beszél hozzá, sőt, mi több, válaszolni is tud neki. A tudósok ekkor már érdeklődőbbek voltak, de nem voltak meggyőződve az alany szavainak hitelességéről. Ez egészen addig tartott, amíg az nem kezdett el a tudósok halott rokonairól is mesélni. Említést tett személyes adatokról. Olyanokról, amiket csak a kutatók halott házastársai, illetve szüleik tudhattak. Ezen a ponton a csapat jelentős része kilépett a kísérletből.

Egy hét múlva az alany elhunytakkal történt beszélgetései után depresszivvé vált, mondván, hogy a hangok túlságosan sokan vannak. Minden ébren eltöltött pillanatban több száz hang hallatszott, amelyek nem voltak hajlandók nyugalmat hagyni neki. Gyakran rohant neki önszántából a falnak, hogy a hangoknak fájdalommal válaszoljon. Könyörgött a tudós csapatnak nyugtatókért, hogy aludni tudjon, a hangoktól távol. Ez a módszer három napig működött, amíg komoly éjszakai félelmek nem kerítették a tesztalanyt hatalmukba. Ismételten azt mondta, hogy látta és hallja az elhunytakat, akik immáron az álmaiba is beférkőztek.

Egy nappal később az alany sikoltozni kezdett, majd körömmel belevájt az (eljárásoknak köszönhetően vak) szemgolyójába, ettől remélve azt, hogy ezzel érzékel valamit a fizikai világból. A hisztérikus személy mostanra azt állította, hogy a halottak hangjai fülsiketítőek és ellenségessé válatak. Egyfolytában a pokolról és a világ végeiről beszéltek. Ezek után öt órán keresztül csak ezt kiabálta: “Nincs menyország, nincs megbocsátás”. Megállás nélkül könyörgött, hogy öljék meg, de a tudósok meg voltak győződve arról, hogy közel áll az Istenhez való kapcsolat létrehozásához.
Egy újabb nap elteltével az alany már nem tudott koherens mondatokat alkotni. Látszólag megőrült – elkezdett húsdarabokra kiharapni a saját karjából. A tudósok ezt észrevéve azonnal a vizsgálóterembe siettek, és egy ágyhoz szíjjazták, hogy ne tegyen magában több kárt – ne ölje meg magát. Néhány óra leforgása után a tesztalany megnyugodott és a sikítások is abbamaradtak. Üres tekintettel bámult a mennyezetre, miközben könnycseppek csorogtak az arcán. Két hétig az érintettet manuálisan kellett dehidratálni az állandó, abba nem maradó könnyezés miatt. Végül elfordította a fejét, és a kísérlet alatt először a vakság ellenére szemkontaktust létesített az egyik tudóssal. Ennyit suttogott: “Beszéltem Istennel, és Isten elhagyott minket”, ezután az alany életjelei leálltak.

A halál bekövetkeztének nem volt semmilyen nyilvánvaló oka.

Fordította: Sike Tamás

]]>
A SZOMSZÉD #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-szomszed-creepypasta/ Tue, 26 Jun 2018 07:41:29 +0000 http://creepypasta.hu/?p=295 A történet, amiről most írni fogok a szomszédomról szól. Egy 10 emeletes házban lakok a szüleimmel és a kutyámmal, a szomszédunkban egy idős néni lakik. A nőt havonta ha egyszer-kétszer látom, ami nem gond, mert a néni nagyon furcsán szokott viselkedni. Nem tudom mennyi idős lehet, haja ősz, alacsony és vékony. Szinte mindig ugyanabban a ruhájában jár, legalábbis amikor látom őt. Néha megesik, hogy furcsa zajokat hallok átszűrődni az ajtaján, mintha kiáltások vagy halk sikolyok lennének. Mikor a hangokat hallom, nem sokra rá felhangosítja a tv-jét, ami némiképp elnyomja ezeket a hangokat. A minap kutyasétáltatásból jöttem haza, a liftnél megláttam őt, egy ránézésre nehéz szatyorral a kezében. Nem láttam mi lehet benne, mert a szatyor fekete volt, bár néha látni véltem vörös foltokat rajta, mintha vér lenne. Idegesen azt kérdezte a liftnél állva:

Szomszéd: Haladj, rád várok, nem látod? Jössz vagy maradsz?

Meglepett az, ahogyan beszélt…mintha félne, hogy valaki meglátja mi van a szatyrában. Nem akartam vele menni, nem vagyok híve a bunkóságnak, na meg persze annak a fura szagnak sem ami a szatyrából áradt, így azt feleltem.

Én: Nem megyek, majd inkább lépcsőzök.

Alig várta meg, hogy végig mondjam, ő gyorsan magára húzta a lift ajtaját és már ment is fel. Én jobbnak láttam, ha lassabban sétálok fel a kutyámmal. Nem akartam fent újból összefutni vele. Másnap az ajtónkat nyitottam volna, de…megláttam, hogy visz ki valamit a szemétledobóba…valamit ami után egy vörös csík húzódott a padlón..Megvártam amíg visszamegy lakásába. Mielőtt bement még azért jól szétnézett, nem-e látta valaki amit csinált. Szerencsémre engem nem látott meg. Kimentem, bezártam az ajtónkat és lerohantam a lépcsőn, nem vártam a liftre. Félúton az is eszembe jutott, hogy amit ledobnak szemetet, az kint egy kukába jut. Szégyen-nem szégyen, meg kellett néznem, talán csak csirkét vágott…de nem, a zsák nagyobb volt, emberméretű. Ilyenkor reggel nem járnak sokan az utcában, ezért senki sem látta, hogy mit csinálok. Sokszor felnéztem a szomszéd ablakába, ellenőriztem nem néz-e ki. Nem kellett sokat keresgélnem és megtaláltam a rohadásnak indult tetemet. Egy ember volt az, nem tudom ki lehetett, de fel volt vágva több helyen. Szinte nem volt hely, ahol ne lett volna csupa vér. Egy cetli volt mellette, ez volt ráírva:

“Te következel!” A szívem jobban vert most, mint valaha, feonéztem újra és megláttam az ablakban, ahogyan rám bámult. Azonnal futásnak eredtem és közben a rendőrséget hívtam. Egy biztonságos utcában álltam csak meg, messze a háztól. Nem telt bele 5 perc és a rendőrök elfogták a nőt, egy késsel a kezében indult meg, hogy megkeressen. Mikor átvizsgáltak mindent a lakásában, rájöttek, hogy egy ideje figyelt engem..Képei voltak szinte minden mozdulatomról. De ami még furcsább volt..hogy amikor rákerestek a nőre, név szerint…azt találták mindenhol, hogy ő már 5 éve meghalt..Soha többé nem láttam, ahogy senki más sem. Azt mondják páran, hogy megszökött és újabb áldozatokra vadászik..Ennek megelőzése miatt mi elköltöztünk..de sokszor olyan érzésem van, mintha valaki figyelne..

Írta: Adrienn Miss

]]>
A SZERELEM #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-szerelem-creepypasta/ Sat, 19 May 2018 16:04:14 +0000 http://creepypasta.hu/?p=283 Mama mesélte, hogy papa előtt volt neki egy szeretője. Az egész 50 évvel ezelőtt történt amikor mama még hajadon volt.

Mama családja nagyon módos, gazdag család volt, ezért mama apja nem nézte túl jó szemmel, hogy John, mama szerelme csak egy egyszerű szegény kétkezűmunkás családból származott.

John persze próbált mama apjának kedveskedni, megszerettetni magát vele, de ez az anyagiak miatt képtelenség volt.

Egyszer mama apja kifakadt, és Johnt lehordta mindennek.

-Takarodj a lányomtól te szegény paraszt!!- üvöltötte, és elzavarta Johnt!

Persze ettől a szerelem még továbblángolt, de muszáj volt ezt titokban tartani, mert különben megígérte az apuka, hogy lelövi a fiút, és nem tudtak volna mit tenni, úgyis eltusoltatta volna az ügyet.

De a fiú már nem bírta tovább. Miután ez a vita megtörtént kitaláltak egy azonosítókopogást, hogy tudjanak találkozni, és mama tudja, ha John az.  Kopp kopp, kop kop. Ez volt az a bizonyos azonosító.

Elment mamáék házához, bekopogtatott a kapun.

De a legnagyobb megdöbbenésére, és ijedtségére az apuka nyitotta ki a kaput, egy vadászpuskával a kezébe.

-Nem megmondtam hogy takarodj a lányomtól??!! Velem nem fogsz szórakozni te kis taknyos senki!!!!!-

A lövés eldördült, John holtan zuhan a földre.

Amikor mama kérdezte az apjától, hogy mégis hol van John, az azt hazudta, hogy mentális beteg volt, és öngyilkos lett.

De mama más forrásokból megtudta az igazat, amitől nagyon megutálta az apját.

Egyszer egy éjszaka mama nem tudott elaludni a sírástól, és valami nagyon furcsát érzett.

Egy furcsa érzést érzett, és meghallja az immár ismert hangot. Kopp kopp, kop kop.

]]>
A BETEGSÉG #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-betegseg-creepypasta/ Mon, 07 May 2018 12:45:51 +0000 http://creepypasta.hu/?p=278 A gondozottam már nagyon sok ideje szenvedett.

Tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és megmondták hogy max 6 hónapja van hátra.

Nem tudom mit csináljak.

Marianna nagyon szenved, és nem tudom hogy hogy könnyítsek a baján.

Már nem egyszer könyörgött nekem, hogy legyek a halála angyala, és oldozzam fel, de én nem szeretném!

Szívem szerint megkönnyíteném a helyzetét, de nem akarom.

A rendőrök biztos hogy rájönnének, és engem lecsukatnának!

Még csak 21 vagyok, nem hiányzik az életfogytiglan, se az örökös őrlődés a bűntudat miatt….

Minden áldott nap azon kesergek, hogy miért csak egy idősgondozó lett belőlem?!!!

Barátom nincs, az életem romokban!

Mariannán kívül senkim sincs, és ő is haldoklik!

De elég!

Lassan, remegő léptekkel odamegyek a gyógyszeres szekrényhez, és kiveszem a nyugtatót!

Sírástól fuldokolva az összes tablettát beleöntöm a pohárba, ráöntöm a vizet!

Én nem így terveztem… De már ekkor zokogtam!

És utoljára elgondolkodtam, majd megittam a pohár tartalmát.

]]>
A LIFT #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-lift-creepypasta/ Thu, 03 May 2018 17:25:55 +0000 http://creepypasta.hu/?p=273 Az orvos és a beteg megy a liftben. Egyszer a harmadikon megáll a lift és az ajtaja kinyílik.

Az ajtóban egy 17 körüli srác állt.
-Felfele mennek?
-Sajnos nem!
Ezzel az orvos gyorsan, és talán ijedten bezárta a lift ajtaját, és elindult a lift felfelé
-Doki! Miért nem engedtük be azt a srácot? Hiszen felfele megyünk.
Kérdezte a beteg.
-Látta a csuklóján azt a kék szalagot?
-Igen!
-Mi azzal szoktuk jelölni a halottakat.
Erre gondolt doki?!!
]]>
HANGÜZNETEK #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/hanguznetek-creepypasta/ Tue, 01 May 2018 13:19:11 +0000 http://creepypasta.hu/?p=264 Önnek 4 új hangüzenete van.

Az első hangüzenet.Időpontja ma 9:56. -Szia drágám! Délben végzek a munkahelyemen, de sajna csak 4 re leszek itthon, mert a húgom hívott, hogy összeveszett a férjével, oda kell mennem.

A második hangüzenet.Időpontja ma 10:33. -Szervusz fiam! Én vagyok az Apa. Képzeld el, ma már kimehetek a kórházból, mert teljesen jól vagyok! Magam sem tudom, hogy hogy, de felébredtem, és jól voltam. Tudom nehéz volt a betegségem ideje alatt velem maradni, és tudom hogy nem voltam egy minta apa, de remélem tudod, hogy anyád, meg én nagyon nagyon szeretünk téged! Anyukáddal elmegyünk a sziklaszirtre, ott sokkal jobb lesz!

A harmadik hangüzenet. időpontja ma 11:22. -Szia drágám! Képzeld el kevés volt a meló, így már most ki tudtam jönni, a testvéremék között meg, rendeződött a vita. Már úton vagyok hazafelé. 10 perc, és itthon leszek! Csak még beugrom a boltba, egy csokor virágér anyukád halálának évfordulójára.

A negyedik hangüzenet. Időpontja ma 11:30. -Jó napot Kovács úr!
Én az édesapja kezelő orvosa vagyok.
Sajnálattal közlöm, az apukája, az autójával, ittas állapotba leugratott a szirt tetejéről,
és életét vesztette. Fogadja őszinte részvétem!

]]>
A NAGY CIRKUSZ #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-nagy-cirkusz-creepypasta/ Mon, 02 Apr 2018 02:29:59 +0000 http://creepypasta.hu/?p=256 Az emberek gyakran szeretnek cirkuszba járni.

Szeretik nézni ahogyan zsonglőrködnek táncolnak, örömköndek.
De az ember nem is gondolná hogy a mosoly alatt keserű könnyek vannak.
Nem megy ott olyan jól a soruk.
Valahány mutáns lényt a porondmester savval öntött le a látvány miatt.
Két testvért meg összevarrt sziámi ikrek gyanánt.
Ha valamit nem csinált jól valaki az attrakcióban, akkor azt korbáccsal verte.
Alig kaptak enni, és meg volt nekik parancsolva, hogy akármi is van a színfalak mögött,
ők mosolyogjanak és tűnjenek boldognak.
Aki szökni próbált, a porondmester elkapta és elevenen megnyúzta.
Nagy szörnyűségek voltak..
-Tudjátok gyerekek hogy én ezt honnan hallottam?
 Én vagyok a porondmester!
]]>
A NAGY VILLA #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-nagy-villa-creepypasta/ Mon, 02 Apr 2018 02:22:43 +0000 http://creepypasta.hu/?p=253 Mi egy 4 fős család vagyunk! 
Sosem voltunk szegények, emiatt eddig is nagy volt a házunk,
de mivel lesz még egy kistesóm ezért el kellett költözni egy nagyobb lakásba.
Nézegettünk a neten egyet-kettőt, mikor megláttunk egy hatalmas villát.
Szinte ingyen volt, ezért semmi sejtés nélkül felhívta a tulajt.
Le is beszéltünk egy időpontot.
Odamentünk, megnéztük.
A többieknek nagyon tetszett a nagyság és a csillogás, de engem elborított valami nagyon rossz, kellemetlen érzés.
Én szóltam a többieknek, hogy nem kellene ezt, mert rossz megérzésem van ezzel kapcsolatba, de rám se fütyültek és megvették a villát.
Én már az odaköltözés gondolatától kapartam a falat, de sajnos muszáj volt.
Amikor beköltöztünk mindenki elfoglalta a saját szobáját, ahogyan én is.
Az enyém nagy szoba volt, és pont oda sütött mindig a nap, de ettől függetlenül még nappal is lámpát kellett kapcsolni.
Nem is lett volna ezzel baj, de volt egy nagyon kellemetlen megérzésem abban a szobában.
Egy sötét éjszaka felébresztett valami.
Nyikorgást hallottam a padlóról, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az, ezért gyorsan felkapcsoltam az éjjeli lámpát.
Ekkor láttam meg, hogy egy idősember áll az ágyam mellett vérző karral.
Nem nézett ki élőnek.
A bőrén láttam hogy halott.
Abban a pillanatban ahogy megláttam eltűnt!
Ez nagyon megijesztett az éjszaka folyamán már aludni sem tudtam.
A következő nap elmondtam ezt a családomnak de mivel rajtam kívül mindenki szkeptikus, ezért azt mondták, hogy csak káprázott a szemem.
Iskola után bementem a könyvtárba, és előkerestem az archívumot.
Azt olvastam hogy a villánkban egy házaspár lakott akiknek nem lehetett gyereke, és emiatt a férfi minden olyan nőre haragudott aki teherbe tudott esni.
A felesége viszonylag hamar meghalt, ezért egyedül maradt a házban.
Egyszer még 1932-ben megölt egy terhes nőt, de a rendőrök nem ítélték el emiatt,
mert megállapították hogy nincs rendben agyilag. Nemsokkal a gyilkosság után az én szobámban vágta fel az ereit és lett öngyilkos.
Miután ezt elolvastam a hideg futkosott a hátamon, de minél hamarabb haza kellett érnem, hogy anyát figyelmeztessem a veszélyre.
Rohantam ahogy tudtam.
Amikor beértem az ajtón, anya hüledezve nézett rám és kérdezi, hogy mi a bajom.
Elmondtam neki amit olvastam, de ő megint azt mondta hogy ez egy hülyeség.
Egyszer amikor iskolába voltam, felhívott apa, hogy jön értem mert anya leesett a lépcsőről.
Már akkor nagyon ideges voltam, és féltem hogy nehogy valami baj történjen.
Anyát kórházba vittük.
Szerencsére a babának nem esett baja.
De megkérdeztük tőle hogy mi is történt valójában, mire ő azt mondja, hogy igazam volt, mert nem leesett, hanem lelökték.
Elhatároztuk hogy onnan költözünk mihamarabb.
A következő héten megszületett a baba, és anyáék elhatározták, hogy tovább semmiképp sem maradhatunk ott.
Én örültem ennek a legjobban.
Maradt még annyi pénzünk hogy kibéreltünk egy kis lakást.
Odaköltöztünk ideiglenesen.
A villát hamar el tudtuk adni, egy gyereket váró párnak.
Pár hónap múlva csak kíváncsiságból felhívtuk a párt megkérdezni hogy hogy vannak, mire a férfi felvette és elmondta, hogy a nő leesett a lépcsőről, úgy hogy sajnos meghalt ő és a baba is.
Elszomorodtunk de a lelkünk mélyén örültünk, hogy legalább nem velünk történt meg.
Egy biztos, oda én vissza míg a testem tudom irányítani nem megyek.
Írta: Gergo Nyiro
]]>
A FEKETE CADILLAC #CREEPYPASTA http://creepypasta.hu/a-fekete-cadillac-creepypasta/ Fri, 30 Mar 2018 18:12:02 +0000 http://creepypasta.hu/?p=249 Éjszaka van. ..

Éjfél körül lehet.
Sokan néznek emiatt bolondnak, de neked mi sem megnyugtatóbb, mint egy éjféli séta.
A megszokott útvonalamon szoktál haladni.
Mivel erdőben van a házad, ezért az éj csendje olykor még téged is megijeszt.
De már megszoktad.
De ez az éjjel nem olyan volt mint a többi.
A távolból egy fekete Cadillac-et látsz.
Nem ijesztet meg mert gondolod, hogy biztos csak valami gombázó, vagy turista.
Egyre gyorsabban és gyorsabban hajt feléd.
Nem tudod mire vélni, gondolod hogy ki fog kerülni.
De a tudatalattid cselekszik helyetted.
Elugrasz a kocsi útjából. be egy bokorba
Ekkor veszed észre hogy eltört a lábad.
Tudod hogy csendbe kellene maradni, de a fájdalomtól és az ijedtségtől nem tudsz
Kiszáll egy ember a kocsiból egy kalapáccsal a kezébe.
Te próbálsz a karoddal menekülni, de nincs esélyed.
Utolért.
Rávág a fejedre, és te elájulsz…..
Meztelenül ébredsz egy szobában, egy ágyhoz kötözve.
Próbálsz kiszabadulni, de nem sikerül.
Ekkor belép egy maszkos férfi, egy késsel.
Megszólalsz rebegő hangon:-U uram.. Arra a késre semmi szükség! Kérjen akármit, van pénzem meg tudom venni, csak ne bántson!
-Nem kell a pénzed!
Ekkor előrántja a kést.
Te meg imádkozol.
Megejti az első vágást rajtad, kéjes vigyorral az arcán.
Te nem tudsz mit csinálni.
Behoz egy kendőt, amivel betömi a szád.
Elkezdi vágni a húsod.
Ordítanál de nem tudsz.
Levágja a lábad, majd a karod.
Vérzel de még élsz.
Aztán a lehető leglassabban vágja le a fejed.
Fizikai képtelenség de még élsz és érzed.
Majd egyszer csak elsötétül minden.
Egy óra csörgését hallod.
Kinyitod a szemed, felkelsz és egy mosollyal konstatálod, hogy ez csak egy álom volt.
Dudálnak.
Kinézel az ablakon.
Egyenesen rád világít a fekete Cadillac.
Írta: Gergo Nyiro
]]>